Zenetörténelemnek mindig az egyén egója dönti el mit értékel. Van aki számára ez a Led Zeppelin körül leledzik, de van aki számára DJ Tiesto körül értendő. Igazságot tenni köztük lehetetlen lenne, hiszen ebben nincs igazság. Ez ízlés és megannyi szocializálódási körülmény együtthatója. Az én zenetörténelmemben tegnap este lezárult egy korszak.

 

 

...amit már tényleg útkeresésnek, vagy sokkal inkább önmagam keresésének lehet hívni, az olyan 20 éves korom körül kezdődhetett. Elképesztően érdekelt a csillagászat, a mitológia, az őstörténet, a szimbolika, a fizika és amennyit értettem belőle...

 

Boldogság. Mindenkinek mást jelent. Életem legnagyobb részében boldogtalan vagyok. S olykor boldog. Nem tudtam úgy megélni az apaságom, ahogy készültem rá, s ahogy úgy hiszem rendben lenne. Nem tudom a fiaimnak átadni és megadni azt amit szeretnék.  

 

...egy ideje nem írok. Ennek praktikus és szellemi oka is akad. Előbbi pusztán annyi, hogy engem is pont úgy sodor a hétköznapi ár mint Téged, utóbbi pedig az, hogy sokkal okosabban tenném ha nem hagynám, hogy uraljon a pillanatnyi közléskényszerem, és inkább könyveket írnék. De ami ettől fontosabb, a fotó.  

 

..nagyjából 1 millió kilométert utaztam eddig életemben. A legtöbbet autóval és vonattal. A legkevesebbet hajóval. Ami talán érdekes lehet, hogy több mint 100.000 km-t repültem, 4 kontinens legtávolabbi szegleteibe. Elképesztő adatok...  

 

...éjjel felriadtam. Felültem az ágyon. Zente és Regő finom szuszogással járták álomföldét. A telefonomért nyúltam, és bár az értesítéseket már régen kikapcsoltam, 2 kattintás után elkezdtem olvasgatni a “rólam szóló” legfrissebb gyalázkodásokat. 10 körül aludtam el.  

 

...azt hiszem új “kisbarátom” orrhosszal nyert a szőrösség tekintetében. Pedig nem lehet mondani, hogy “avatatlan” versenyző lennék. Tegnap sokadszorra voltam egy beszélgetés részese, mely fókuszában a húsevés leledzett.    

 

...mikor a gyermek megszületik... vele születik egy csomó más is... ahogy a fával születik az árnyék, úgy születik a csecsemővel az anya és az apa is... sőt a nagymama és nagypapa is. Sok emberrel találkozhattam kiket nem a szüleik neveltek.    

 

...Kowalskyval tegnap este 11 óra körül elmúlt a barátságunk. Nem megtört, nem zátonyra futott, hanem látszólag hangosan, de valójában, csendben elmúlt. 12.000 ember volt rá a tanú, kik érzésem szerint át lettek verve. Hogy miért?  

 

Ahogy a reformátusok egyik jelmondata szól: teher alatt nő a pálma. Én magam is így gondolom, függetlenül attól, hogy sokszor megköszöntem az égnek, hogy nem vettek fel a kecskeméti “refibe”.    

 

...”fuck the police” ahogy a N.W.A. híres dala mondja. Ez amolyan “hiphop” kultúra alapérték, hogy a rendőrökről így vélekedik egy “reppes”. A gond ezzel annyi, hogy ez minden csak nem “érték”, hiphop kultúra pedig soha nem volt, ahogy szokásától eltérően Ganxsta Zolee a Ki a fasza gyerek című dalában fején találta a szöget.    

 

...a nyári elvonulások után egészen sokkoló élmény visszatérni a városi minőségbe. Sok száz történetet hallottam az évek során, hogy milyen érzés megállni az első kúton, vagy újra meghallani, hogy mi megy a rádióban és tévében.    

 

...az imént mondta egy barátom, hogy sok ember sokat fizetne azért, hogy ezt érezze amit én... 3 adag érzéstelenítőt kaptam. Összefolynak a betűk, forog velem a szoba. Ha közel megyek a tűzhöz éget, ha hátrébb ülök, fázom. Olyan “sehogysejó”.    

 

..nem túl jól égtek a fankadeli koncert belépők. De hát energia nem vész el. Csak átalakul. Hamarosan elkészül a Felhőtérkép lemez. Több mint két éve várnak rá kik szeretik a dalaim. Önkívületi állapotban írtam a dalokat..  

 

...készül a naprendszer. A csillárra. Zente éppen a földet festi. A világképünk megváltozott mikor a tengerészek után a közvélekedés is elfogadta, hogy a bolygónk nem lapos.  

 

...ha valaki kielemzi 1998-tól kezdődően a fankadeli szövegeket, szinte számonként talál valami utalást a magyarságom kifejezésére. Hol így, hol úgy, de ez a téma valahogy önkéntelenül is mindig érdekelt.  

 

Amit most tenni fogok, azzal a marketing szakértő barátom kézzel-lábbal ellenkezne. És “igaza van”. Ha “beengeded” az embereket, elveszíted azt a szent illúziót amit táplálnak irántad.  

 

Tegnap írtam Zefilről és magamról. Ezen életünk metszéspontjáról. Míg a többi közös ismerősünk áhitatosmanóskodva üzent, addig én a halottról vagy igazat vagy semmit mentén írtam egy nagy lélekről, kinek rögös út jutott.  

 

...sok ismerősöm, főleg a spirituálisabbak vallják, hogy “minek szilveszterkor bulizni” - hiszen “legyen minden napunk szilveszter”! Ez borzasztóan jól hangzik, csak “nem igaz”.  

 

...Édesanyám azt mondta, hogy 16 éve nem volt ilyen szép Karácsonya. Pedig semmi “különös” nem volt benne... vagyis de... hiszen oly nagy hiánycikk ez jóideje... a béke. A és B év, amit megállapított a bíróság.  

 

...ha még a tudatom engedné is, hogy öngyilkos legyek, két fiam mindenképpen lenntart az emberek világában. Korábban mélyen együttéreztem Márain keresztül Dobóig megannyi előttünk érkezővel s korábbi önmagunkkal, hogy milyen katasztrofális “madáchi” arcait kellett megélniük a földi létnek.  

 

...azt hiszem nagy kegyelem, mikor az egó oly erős pórázon sétál melletted, hogy az önnön valódat ne akard másokra erőltetni. Vagyis, egy szerelmet el tudj fogadni úgy, hogy az éppen viszonzatlan, vagy közel sem olyan heves magad felé, mint amennyire te érzed a másik irányában. Így van ez a nagy találkozásokkal is.  

 

...tegnap a Pannonia Stúdióban dolgoztam. 4-kor keltem és 2-kor kerültem ágyba. A filmes szakmát egy átlag ember nem bírja. A benne mozgók is nehezen. A családjuk pedig egészen szörnyen. Valami viszont végig folyamatosan töltött energiával.  

 

...nem szándékom ekézni azokat akik díjakban mérik az elismerést. E tapasztalásoknak is megvan a helye az emberek világában.  

 

..néhány napja eltemettük egy barátomat. 39 éves volt. Az utóbbi fél évben többször rákérdeztem nála, hogy akarja-e, hogy kezeljem picit!? Semmi hókuszpókusz, csak életenergia.  

 

...4 éve született Regő. 34 vagyok. Szóval még együtt fogok fröccsözni és bulizni a fiaimmal. És igazság szerint nem is vagyok igazán fiatal szülő. Még mindig azt látom magam körül, hogy a legtöbben beleesnek az egó gyilkos csapdájába... mondván, majd ha kifizettük a lakást, meg a kocsit, meg majd ha előléptetnek.  

 

...mikor e sorokat olvasod, talán már nem itt ülök a Hungaroring lelátóján. Elkerülhetetlen karmikus találkozás ez, hiszen ahogy meséltem, utazni nem szerettem volna, így Peru-ig és Los Angeles-be sodort az élet... a foci számomra talán a legérdektelenebb dolog, így persze, hogy olyan meccsekre kaptam jegyet az évek során, hogy ha azt a focimániákus barátaim tudnák, már régen nem lennének a barátaim, főleg ha látták volna ahogy ülök a tömegben és 5 percenként felnézek a telefonomból, hogy történt-e bármi... a tapasztalás végtelen óceánja most pedig ide hozott.  

 

...utolsó klasszikus értelemben vett barátom Szabó Balázs volt. Értem ezt úgy, hogy akivel nap mint nap találkoztunk, bandáztunk, filozofáltunk, vitatkoztunk, világ megfejtettünk, csipkelődtünk, alkottunk ... s végül, de nem utolsó sorban, rossz zsaru - jó zsaru módszerrel kergettük a szoknyákat.  

 

..."rólam még készült fekete-fehér kép", ahogy mondom a Szivárvány végén című dalban. Érdekes, hogy hiába öntötték el a fotómasinák a föld kerekét, lesz egy korszak, amiről néhány emberöltő múlva alig lesz mit látni, hallani és olvasni. Hamarosan fekete lemezt szeretnék készíttetni a legfontosabb dalaimból.  

 

...28 évvel ezelőtt történt. Annyi idő alatt nem pusztán felnő egy ember, hanem még szülővé is válhat. Minden esetre millió dolog történik vele. A fodrászok mindig nyugtatnak, de látom amit látok. Rengeteg ősz hajszálam van. Annyira fura érzés.  

 

...Andival sokat veszekedtünk anno a nyaralás fogalmáról. Mindketten derék katonák módjára védtük az álláspontunkat. Én nem akartam elhagyni a Kárpát-medencét, Ő pedig tengerpartra vágyott. Én praktikusan érveltem, Ő pedig szívből. Nem kérdés kinek volt igaza. Segítek... Neki. Igen.  

 

...a virtuális valóságban jártam. Persze a Mátrix 2001-ben szöget ütött sokunk tudatába és olykor várom a "fehér nyulat" vagy éppen látni vélem "a piros ruhás nőt". Bruce Willis zseniális sci-fi-jében már mindenkin egy ehhez hasonlatos szemüveg volt. A második életüket, vagyis a választott életüket élték. Az utcán nem láttál szinte senkit, csak élelemért mentek le néha boltba. Miért is tettek volna máshogy, hiszen mit akartak volna egy a környezetszennyezés, bűnözés és megannyi emberi szörnyűség által szétzilált világban...ból...  

 

..egy régi dalomban mondtam úgy, hogy: "...ha Kecskeméten jársz, egyszer valaha... térj be a Wantedba... igyál egy sört, lehet Fanka is ott van és épp a sarokban költ..." ... a Wanted újra nyitott, de sajnos bedarálta az új világ. Mikor legutóbb ott jártam Kis Grofó szólt. Az én időmben Metallica és Limp Bizkit. Meg a 90-es évek funk fenoménjai. Ahogy apámmal a Gedeon bácsit hallgattuk anno, és Szécsi Pál meg Máté Péter ideje is lejárt, úgy a mi fiatalságunk is eljárt felettünk. Retrók lettünk. Én pedig Kecskeméten maradtam.  

 

...apa kérdezd meg, hogy van-e szerelmem!? ...és én mosolyogva megkérdeztem: Zente! Ki a szerelmed? ... "ááá" nyögte. Apaaa! Azt mondtam azt kérdezd, hogy "van-e", nem azt, hogy ki!? ...tette hozzá méltatlankodó hangján, mely az ikrekre amúgy is oly jellemző stílus. Igazad van - válaszoltam. Zente! Van-e szerelmed!? ... Igen! Már van... válaszolta. És én dobogtam.  

 

...első emlékem ebből az életemből egy állatkerti kirándulás. Szikrázó napsütésben jöttünk mentünk az állatok között. Aztán az oviban vagyok és a motorháztetején 3 lovat viselő sportkocsiról egymásra licitálunk, hogy az azért van ott, mert biztos 3 lóerős. Aztán gombfoci Détári és hasonló figurákkal.  

 

...az én első napom nem ilyen szikrázó napsütésben indult. Borongós őszi idő volt. Na igen. Akkor még volt 4 évszak. Ez már csak a lányok érzelgős őszköszöntőiben maradt meg. A valóságban a bolygónk fuldoklik. Hogy mi köze ennek az én első napomhoz 1989-ben? Elég sok.  

 

...sokszor megtapasztaltam már, hogy mivel jár ész nélkül teremteni. Hiszen az élet leginkább olyan mint egy svédcsavaros aranyhalas vicc. Amit kérünk, valóban megkapjuk - de pont úgy, ahogy kérdezni sem tudunk... úgy kérni sem. Én is sokszor pontatlanul kértem, és meg is kaptam pontosan azt, amit kértem. Így volt ez 5 nappal ezelőtt is, mikor azt mondtam magamban (a mindenséghez címezve), hogy túl sokat nyomkodom a telefonom... szeretném kevesebbet.

 

...megbántottak. Ilyenkor hiába a gyönyörű fények, vagy Tappancs szeretetre programozott szemei. Egyszerűen fáj. Néhány barátom, kik tudnak az elmúlt időszak leosztásairól - mindig érdeklődnek, hogy hogy történhet meg ez pont velem, annak a fényében, ahogy az emberekkel bánok. De ez közel sem ilyen egyszerű.  

 

...6 évesen kezdtem kungfuzni Máday Norbertnél. Egy garázsban edzett. Természetesen mindig hangos szóval elmeséli - főleg, ha nagy társaságban vagyunk -, hogy semmire nem ment velem. Folyton pofáztam és viháncoltam, így az edzés zöme számomra a fekvőtámasz nyomásról szólt.  

 

...egy ismerősöm tette ki ezt a képet néhány órával ezelőtt. Nyugodjon meg az olvasó... nem az a rész következik, mikor a fankadeli jól elhúzza a fesztiválok nótáját - egójának tánca közben, mi végre a mai napig nem léphetek fel egyiken sem, a szabadság feketelistás korában. Nem. Nem erről lesz szó. Nagyon hasonlatos az érzésem ahhoz, mint ahogy a külföldre költözőkhöz állok.  

 

...tegnap a Pannonia Stúdióban dolgoztam. 4-kor keltem és 2-kor kerültem ágyba. A filmes szakmát egy átlag ember nem bírja. A benne mozgók is nehezen. A családjuk pedig egészen szörnyen. Valami viszont végig folyamatosan töltött energiával.  

 

...a sötétség és én. Vagy ha úgy tetszik... én és a sötétség. Egészen különös capoeira ez, ahogy fenntartjuk az egyensúlyt. Tegnap a kenyérkeresetem végeztével elgurultam a 3 megadott hely egyikére, hogy megnézzem az óriásplakátokat.  

 

...minden erőmmel próbáltam csücsöríteni. Szexin. Hogy mennyire jött össze... az értékelést a nézőre kell bíznom. Kis történetemhez fontos adalék, hogy a tükörben készült a fotó. Ennek a szimbólumnak később még fontos szerepe lesz! Nos... lassan 3 éve edzek.  

 

Sokszor gondolkoztam rajta. Ha valaha "megtenném", tudnod kell, hogy "nem én voltam". Ha egy apró kis esélyt is látnék arra, hogy tényleg el tudom pusztítani magam, akkor már 16 évesen megtettem volna. De "sajnos" 6 éves korom óta tudom, hogy az élet elől "nincs hova menekülni".  

 

...én nem akarok ájronlédiket. No persze ez önmagában csak tagadás, hiszen az ájronlédik korát éljük. Ez a mocsár már oly mértékben körbevett bennünket, hogy csak egy kőkemény diktatúra húzhatna ki minket belőle. Hogy az-e a baj, hogy ez a hölgy, a kaja szót használta százezrek előtt, az étel helyett? Dehogy.  

 

...kérdés következik. Hogy válaszom van-e rá... ez is jó kérdés. Annyi bizonyos, hogy eszembe jutott róla egy-két történet. Szóval egy leány azzal fordult felém, hogy egy nagyon érdekes helyzetbe keveredett.  

 

...ránéztem az órára. 6.30. A pulzusum cikk-cakkban ugrálva indult a tetőszerkezet felé. Zente persze már a számítógépen játszik és "Atilla lovasseregét" vezeti győzelemre. Regő szuszogott valami elmondhatatlanul édes gyurmafigura pózban, ahogy én szoktam kinézni Lajos Márti jógája után.  

 

...az egyensúly tökéletes. Hiszen Te kedves olvasó... te sem tudnád elképzelni azt, hogy a tudatosságunk csúcsán, egy békében élő, szeretetteljes emberiség alól kiszárad a planéta. Nem. Figyeld a rendet... az egyensúlyt.  

 

...szóval folytatom. Éppen a "Végtelen történetet" nézik. Sok jobb mesefilm nem készült azóta. Mindig figyeltem magam, hogy milyen mértékben visznek el múltidéző érzelmeim. Figyeltem. Figyeltem és felismertem, hogy elvisznek. Ez az egyetemes emberi tulajdonság elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbra is szaporodni és élni akarjunk itt a földön.