Ahogy a reformátusok egyik jelmondata szól: teher alatt nő a pálma. Én magam is így gondolom, függetlenül attól, hogy sokszor megköszöntem az égnek, hogy nem vettek fel a kecskeméti “refibe”.

 

 

 

Sem órákban, sem napokban, de még talán hetekben sem lehet kifejezni azt az időmennyiséget, melyet házi feladatokkal töltött a generációm és az előttem érkezők világai. Utánam viszont modernizálódtunk. Eltűntek a nagy táskák, és a házik legrosszabb esetben is néhány tízperc alatt elvégezhetőek lettek. Biztos van néhány kivétel mely pusztán a szabályt erősíti. Azt hittem szörnyű dolog ami velünk történt. Mára azt érzem, hogy sokkal szörnyebb ami most. A terheletlen fiatalság a felszabadult energiagyökeit oly mértékben tolja bele a virtuális világba és a hétköznapi nihil és züllés egészen horrorisztikus módozataiba, hogy legszívesebben homokba dugnám a fejem. De hát arra képtelen vagyok. Ami pedig ettől is ijesztőbb, hogy arra hangolódnak amit a sötét háttérhatalom akar: csak úgy, lenni. Sosem hittem volna, hogy olyan szülők lesznek a kortársaim akiknél a zsebpénz alanyi jogon, teljesítmény nélkül jár, és sem a kertben, sem bent nem kötelezik a gyermekeiket semmilyen munkára. Csak fogom a fejem. Egy waldorfos példa jut az eszembe. Megjegyzem nagyon rossz véleménnyel vagyok a waldorf módszerről, mivel az ördög a részletekben rejlik, 20 jó dolgot tanítanak és mutatnak, de a 21. olyan súlyosan természetellenes, hogy a legádázabb állami iskola sem okoz akkora kárt a gyermek lelkében. Lásd... a waldorfban az agresszort pátyolgatják, büntetés helyett. Ez spirituális értelemben teljesen megalapozott, mivel nyilván neki baja van, hogy másokat bánt. Te is kedves olvasó. Ha másokat bántasz, beteg vagy. Ez betegség, tiszta sor. DE! A világunk egy technikai világ. Ha azt látja a gyerek, hogy a dolgok nem vonnak maguk után logikus következményeket, az olyan mint az atombomba. A waldorfos gyerekek elképesztően veszélyeztetettek, mivel ha kidobják őket a való világba, már kezdhetnek is pszihológushoz járni. Sokat ismerek. Egy sem képes megbarátkozni a kinti világgal. Nos visszatérve. A fokozatosság mentén, a fiaim teljesítményre vannak kényszerítve. A jólét napjai ugyanis lejárnak.

2018-02-12