...az imént mondta egy barátom, hogy sok ember sokat fizetne azért, hogy ezt érezze amit én... 3 adag érzéstelenítőt kaptam. Összefolynak a betűk, forog velem a szoba. Ha közel megyek a tűzhöz éget, ha hátrébb ülök, fázom. Olyan “sehogysejó”.

 

 

 

 Ahogy szólítottak és bementem, hallottam, ahogy az előző páciens - aki bíztató módon saját lábán távozott - visszakérdezett az asszisztens hölgynek: “az úr tényleg a fankadeli!?” ...erre dinamikus léptekkel hallom ahogy jön a földöntúlian kedves hölgy és azt mondja: “Tudtam én, hogy hasonlít valakire!” ...erre a doktor úr megszólalt: “fankadeli!? Hát hallgatom a dalait! Nagyon szeretem a témaválasztásait. Feküdjön fel kérem!” ...aztán kisvártatva egyszerre hallottam és éreztem ahogy tépődik, lyukad és vágódik a bőröm. Éreztem ahogy elválik belőlem egy darabka... majd éreztem ahogy a tű áthúzódik a bőrön s követi a fekete fonal... hosszan-hosszan, ahogy varr a doktor úr, illetve néha éget egy kis vért és bőrt. Közben azt meséltem neki, hogy 10 éve szervezek spirituális elvonulásokat, mely téma nagyon érdekelte. Beszélgettünk válásról, mindketten elvált emberek lévén, miközben mint nagyim a zoknit, varrta és varrta a bőröm. Kiderült, hogy ugyanazokat az előadókat-mestereket nézi youtube-on, mint én, s mivel e mestereket személyesen ismerem, kiváló figyelemelterelés volt, hogy kulisszatitkokról meséltetett. Közben Görgey Artúr jutott eszembe, kinek fejsérülésére egy aszpirin sem volt, nemhogy ez a tudás ami nekünk adatik. Mégis tette amit “tenni kellett”. Ahogy a többi vitéz kiket józanul varrtak és amputáltak. Aztán jöttek értem, s saját lábamon távoztam. Most hátrébb ültem. Fázom. A doki azt mondta pihenjek egy napot, de már holnap is dolgozom. Gondolom így vagy vele Te is kedves olvasó. Hiába a robotok, hiába az automatika, hiába a számítógépek. Egyre kevesebb időnk van magunkra. Lefoglalnak minket, nehogy - mint a gépek egy napon - tudatunkra ébredjünk, s ne kelljenek Aradiak, se vitézek, hanem békében élhessünk. Ehelyett tolnak a sötét verembe, alamizsnának adnak egy hétvégét, egy hét szabit, s Te talán soha nem találsz haza... lelked hídján keresztül a lényedre, ki bolygókon, s időn keresztül száll, tapasztal, vagyis él.

2018-02-05