Amit most tenni fogok, azzal a marketing szakértő barátom kézzel-lábbal ellenkezne. És “igaza van”. Ha “beengeded” az embereket, elveszíted azt a szent illúziót amit táplálnak irántad.

 

 

Minél kevesebbet adsz valódi érzéseidből, minél többet gyúrsz, és minél jobban vigyázol rá, hogy ne lógjon be egy önkép hátterébe felmosó - annál sikeresebb leszel. Onnantól, hogy nyitsz, módszeresen szűkíted a kört, és leszalámizod a téged követőket. Ezt teszem 15 éve. Visszaeső vagyok. Ez olyan mint az alkoholbetegség. Soha nem múlik, csak legfeljebb nem gyakorlod. Szóval... Nagyjából 1000 levelet kaptam Zente születése és a Gyermek című dal óta, hogy én milyen csodaapa vagyok és hasonlóak. Ez persze valahol érthető. De én mást érzek. Én enyhén szólva nem vagyok az az apa típus. Ezt persze a közvetlen környezetem sem hiszi, pedig én tudom. Minden ami belőlem látható volt, ahogy akár pelenkázok a gyümölcsosztályon is, headset-en közben szerződéseket tárgyalva, vagy ahogy 10.000 és 10.000 km-t teszünk meg a fiúkkal, és viszem őket mindenhova, mint egy kenguru... ez csodálatos... de valójában ez pusztán a körülmények eredménye. Ha ragaszkodik az olvasó a “jó” szóhoz, akkor maximum jó ember lehetek. Egy jó ember lehet adott esetben jó katona, vagy éppen apa. Ha kell tűzoltó, ha kell vízimentő. A körülmények szülik ezeket a karaktereket. Apám a világ legnagyobb kuckólakója kit személyesen láthattam, édesanyám pedig a legtársaságibb gócponti lélek kit ismerhettem. Ezen látszólag összeegyeztethetetlen minőségek fura elegye lettem. Egyik nap ki sem dugom az orrom a stúdióból, másnap a társaság közepén csobbanok. Hosszú ideje megy ez így. Minden esetre sem apám szent magánya, sem anyám nyílt pezsgése, papírforma szerint nem egy jó szülő táptalaja. Pedig ők azok lettek. Ezt a sötét bolygót elkerülném pár ciklusig ha lehet, de a gyermekkorom miatt lehet újra belefogok majd. Ilyen ereje van a gyermeki létnek. Minden esetre. Néha azt érzem nem bírom tovább. Ma már 4-szer töröltem popsit, reggeliztettem, bújócskáztam, bírkóztam, ps-eztem, ebédet csináltam, mostam, teregettem stb. . 3 éve munkamegosztás nélkül. Mert a körülmények sokszor megszülik saját magunkban, amit elvileg “nem is tudunk”.

2018-01-12