Tegnap írtam Zefilről és magamról. Ezen életünk metszéspontjáról. Míg a többi közös ismerősünk áhitatosmanóskodva üzent, addig én a halottról vagy igazat vagy semmit mentén írtam egy nagy lélekről, kinek rögös út jutott.

 

 

Tegnap írtam Zefilről és magamról. Ezen életünk metszéspontjáról. Míg a többi közös ismerősünk áhitatosmanóskodva üzent, addig én a halottról vagy igazat vagy semmit mentén írtam egy nagy lélekről, kinek rögös út jutott. Egy fiú a rengeteg gyűlölködés közt - melyek a bejegyzés alatt voltak - azt írta, hogy végre rám kéne már zárni a koporsófedelet. Ami ennél is furább volt, hogy erre a hozzászólásra szívecskét tett egy babaarcú kislány, akinek kb Márait és Abigélt kéne olvasnia most, de ő inkább a halálom kívánja. A közösségünkben melyet tíz éve gondozok, tegnap ismét felmerült a “szokásos”. Hamis mester vagyok, sőt még embernek is rossz, kihasználok mindenkit és a többi. Két évente ez előjön. Most is mint mindig, megkértem a zárt csoportunk 147 tagját, hogy álljon elő akinek gondja van és mondja el. Síri csend. Majd reggel átküldött valaki egy képet és hála Istennek oda is bemásolta. Egy másfél órás beszélgetés, melyben elvileg a gazságaimról esett szó. A kép mellé beírtam, hogy kérem álljon elő a gazdája. Mindezt egy spirituális önfejlesztő körben, ahol Kassai, Mádai, Papp és Pap nyomán, Tolle-én át, Osho-ig, keressük-kutatjuk Istent, magunkat és végső soron az élet értelmét. Anno mikor Osho-t olvastam egy éven át, éjjelente bújtam a netet az arhív videókért és fotókért. Hogy vizualizáljam azt a csodát ami ott történt. Aztán nagy nehezen megszereztem a Bukott Isten című könyvet. Osho testőre írta 9 év szolgálat után. Szinte perzseltek a sorai. Orroltam Oshora. Hogy miért? Mert kételyt hagyott bennem. Ezért csalódtam magamban. De jött egy ember, ki 9 évig az aurájában állt, s egójának cunamija közepette be akarta sározni a mestert. Egy ember aki tökéletesen lemaradt Oshoról. Én 20 év és 10.000 km távolságra nem. De Ő, 12 cm-ről igen. Később Oshot CIA ügynökök megölték. Nekem pedig babaarcú leányok kívánják a halálom. Olcsón megúsztam. Minden esetre az a 147 tudja a számom s mindegyiket öleltem már. Mégis könnyen meglehet, hogy Te kedves olvasó... Te vagy az aki nem maradsz le arról, amit lehozhattam az égből. Kívánom neked, hogy így legyen. Rengeteget tanultam az emberi jellemről, karakterekről, pszichéről. S ha addig élek is. Kihúzok még párat a mátrixból...

2018-01-07