...Édesanyám azt mondta, hogy 16 éve nem volt ilyen szép Karácsonya. Pedig semmi “különös” nem volt benne... vagyis de... hiszen oly nagy hiánycikk ez jóideje... a béke. A és B év, amit megállapított a bíróság.

 

 

Idén tehát 24-e déltől 25-e délutánig velem voltak a fiúk. Felajánlottam Andinak és párjának, hogy Szent este vacsorázzunk együtt, de ez elmaradt. Azt hiszem mikor a gyerekekről van szó, nincs helye holmi válásnak, és abból fakadó kötélhúzásnak. Persze a Karácsony is bemutatja az összeférhetetlenségünk, hiszen náluk már hetekkel korábban áll a fa, ami szerintem szentségtörés. De próbálunk viccet csinálni ebből, s óvatos tolvaj módjára formáljuk gyermekeink világképét. S gyanítom, hogy az egó e kicsinyes körei után ők majd egy harmadik verzióval élik az életük. Sőt. Gyermekkoromban a Karácsony oly mértékben katartikus volt, hogy hetekkel előtte s utána megrészegült voltam tőle. Szüleim a 90-es években voltak pedagógusok, mikor a tanítói fizetések a gyári munkások alatt voltak. Én voltam a srác az osztályból aki adigas cipőben és puna pulcsiban járt. Csúfoltak, cikiztek és én persze szenvedtem ettől. De a Karácsony mindent kilúgozott. Apám olykor éveken át őrzött egy ajándékot. A képről látható, hogy egy bár elképesztő energetikával bíró, gyakorlatilag szétrohadt polgári házban nőttem fel, ahova az angol wc-ét és az áramot is nagyapám hozatta be. Érdemes megnézni a fotón a kilincset. Mindent elmesél. De én csodaországnak éltem meg. S így az is volt. Némiképp követtem anyámék vonalát, 34 évesen úgy írom e sorokat, hogy se házam se lakásom. Persze naponta kapok pár tucat levelet, hogy íróik szerint életeket mentek, de ezeket soha nem volt módon tulajdoni lapokra váltani. Idén életemben először, nem kaptam semmit. Mármint ajándékot. Anyutól kaptam 2 lepedőt. Ezt inkább nem kommentálom. De semmi mást. Gyermekkoromban órákig bontogattam a G.I.Joe-kat és kiskatonákat, várakat s könyveket, melyek később életem közeli barátai lettek. TV-ém nincs, de DVD-én betettem a Resszkessetek betörőket Szent este. Regő odabújt a nyakamhoz, Zente feje pedig a combomon volt. Aztán nevettünk... s én nem értettem... hogyan kaphatok egész életemben... mindig... ennyi ajándékot...

2017-12-26