...ha még a tudatom engedné is, hogy öngyilkos legyek, két fiam mindenképpen lenntart az emberek világában. Korábban mélyen együttéreztem Márain keresztül Dobóig megannyi előttünk érkezővel s korábbi önmagunkkal, hogy milyen katasztrofális “madáchi” arcait kellett megélniük a földi létnek.

 

 

Mára megváltozott e jelenség bennem. Természetesen együttérzek velük és hálás vagyok mindazért ami általuk végbement. De valahogy mostanában úgy érzem, nekünk, a mostban élőknek jutott valami igazán pokoli kor. Tegnap a kecskeméti tv-nek adtam interjút, s a beszélgetés végeztével az egyik operatőr még ha kultúr formában is, de érzelmileg egyértelműen kikelt magából, annak kapcsán, amiket csendben végig volt kénytelen hallgatni tőlem. Érvrendszere a testről szólt, hogy úgy mondjam, miszerint soha ennyi hatásos gyógyszer nem volt az írott történelemben s az embernek soha ennyi esélye nem volt a hosszútávú túlélésre, mint most. S én rend szerint minden mondata végére odaböktem, hogy: “a testnek”. Mert ez való igaz. A testnek ma nem kell szembenéznie útonállók s haramiák vérszomjával, sem torokgyíkkal, sem az emberi értelem s szív bukásával - mondjuk Doberdóval, ahol egy megyényi magyar férfi teste lehelte ki lelkét. Ez mind igaz. De amitől én talán öngyilkos lennék ha világképem engedné, s gyermektelen is lennék - az az, hogy a léleknek még soha nem volt ennyire kevés esélye, még a rövidtávú túlélésre sem, mint most. Móricz novelláira hivatkozott, s példázta, hogy ott is mennyi gyilkosság, ármány s hasonló dolgok történtek. S pont ugyanazt mondta mint amit én is meg szoktam jegyezni, miszerint: a világ nem változik. Mégis különböző koroknak, különböző arculatai, árnyalatai és ízei vannak. Szerintem most nincs rend a világban. Ő pont az erőszakkal érvelt, miközben szerintem ennyire rossz évezredek óta nem volt a helyzet. A lélekgyilkolás nyomán ha egy buszon most valaki elkezd randalírozni, megvárják a rendőrt. Egyrészt a rendőr sem tud mit tenni, másrészt meggyőződésem, hogy a rend nem a rendőr dolga. Én “az ember tragédiáját” látom a zombibarbikban, Alföldi rendezéseiben, a közbiztonságban, a horrorfilmekben s megannyi fegyvernemben, mely a városi lét rákjának oly sok áttétje...