..néhány napja eltemettük egy barátomat. 39 éves volt. Az utóbbi fél évben többször rákérdeztem nála, hogy akarja-e, hogy kezeljem picit!? Semmi hókuszpókusz, csak életenergia.

 

 

Elutasított, ami érthető, hiszen roppant erős, s ezáltal makacs jellem volt. Titkolta ami vele történik. Mikor a kérdések kiszaladtak a számon, tudatában voltam, hogy "egészséges". Hiába. Egymás antennáit még ilyen rozsdás formában sem tudjuk átverni. Sokan nem értik a rákot. A rák nem betegség. A rák a program része. Mindenképpen lezajlik. Ezer évvel ezelőtt az utolsó 5 percedben tette amit tenni kell, de megváltozott a világ. Elkezdtük birizgálni a programjainkat. Úgymond kiírjuk magunkat a forgatókönyvből és előbb indítjuk el a programot mint "kellene". Nem csoda ez a bődületes sok halál, hiszen ki akar annyi szép élet és bolygó után ebben élni amit mi építettünk most ide. Ahhoz vagy segítő mesternek, vagy öntudatlan zombinak kell lenni. A többiek kiszállnak. Ahogy toporogtam a kántor tragikomikus előadását meg a pap sületlenségeit hallgatva, ezt a sírkövet pillantottam meg. A napokban egy baráti társaságban megmutattam, hogy nézzék meg hova süllyedt az ember... miszerint nem azt írja, hogy köszönöm, vagy szeretlek vagy bármi... hanem az örök fájdalom fröcsögő egószólamát ajvékolja. De egyik asztaltársam megdöbbenésemre helyeselt a sírkőre, mondván apukájával még "akart volna lenni". Másik asztaltársam ekkor felzördült a helyeslőre, mondván ő nem is ismerhette édesapját, szóval "hagyjuk már a fájdalmat." Mire az egyik próbálta meggyőzni, hogy pont ezért könnyebb neki. Két nagymamám merőben eltérőek voltak. Egyik mindig fájdalmasan, nyöszörögve beszélt a papiról, a másik áhitattal és humorral. Utóbbi boldog volt, előbbi 40 évig boldogtalan. A dolgok megbecsülése, vagyis a hála a modern ember legnagyobb hiánycikke. Annyira természetesnek veszitek életetek dolgait, hogy apró darabokra tör, mikor elveszítetek akár egy kacatot is. Pedig nem természetes egyetlen étkezés, egyetlen békés éjszaka, egyetlen kirándulás, vagy baráti beszélgetés sem. Életeket járunk le egy-egy találkozásért és azért a békéért amiben élhetünk. Minden falatnál, minden mosolynál, minden levegővételnél... légy hálás!

2017-11-06