...megbántottak. Ilyenkor hiába a gyönyörű fények, vagy Tappancs szeretetre programozott szemei. Egyszerűen fáj. Néhány barátom, kik tudnak az elmúlt időszak leosztásairól - mindig érdeklődnek, hogy hogy történhet meg ez pont velem, annak a fényében, ahogy az emberekkel bánok. De ez közel sem ilyen egyszerű.

 

 

Anno volt egy mániákus fankadeli gyalázó fickó. Ez körülbelül 10 éves történet. Nem egy "mezei hallgató" volt, hanem egy koncert-szervező, és interjúkban, fórumokon meg minden lehetséges felületen szórta az "igéjét", miszerint én egy pszihopata vagyok, akit mindenhonnan ki kell ebrudalni, hogy a zenei élet közelébe se mehessek, mert mindenkire káros hatással vagyok. Egy nagyon rossz állapotban lévő, penészes lélek volt Ő, így nem az az érdekes a történetben, hogy magáról beszélt. Annak idején hallottam először Márairól, de csak évekkel később kezdtem el olvasni. Ő viszont már akkor teletűzdelte a gyalázkodó írásait Márai idézetekkel. Emlékszem, hogy Márai világát nem ismerve is éreztem, hogy az összes idézet, amit nekem próbál odaszúrni - valójában tökéletesen tisztán önnön magát jellemezte. Csak bambultam a monitorra és csodálkoztam az élet ezen keserű játékán. A helyzet azóta sem változott. Olyan dolgokat látnak bele az emberek egyes cselekedeteimbe, melyeknek kiváltó szándéka egészen pontosan a reciproka annak, mint ahogyan azt ők értelmezik. Éppen ma beszéltem egy elkeseredett 39 éves hölggyel, aki fél, hogy nem lesz családja. Én felhívtam a figyelmét, hogy 25 éve szarabbnál szarabbul jön ki a pasis történeteiből, úgyhogy inkább becsülje meg, hogy végre egyedül van, és tegye helyre magát, hogy legyen hova érkeznie, ha a görcsös vágyódás ellenére az univerzum mégis küldene jófejségből egy lovagot. Valahogy így vagyok én a barátokkal. Tök egyedül nőttem fel. Mindig vágytam a barátokat. De 25 éve csak fájdalmat okoznak nekem. Vagy megprütykölték a szerelmem, vagy pénzzel átvertek, vagy nem álltak ki értem, de valahogy mindig összetörnek. Aztán hagyom, hogy fájjon. Beleülök a fájdalomba, mint egy szöges fotelbe és forró parázsdarabok hullanak a combomra. Aztán holnap nekiindulok, és szolgálom a világukat tovább. Mert nem tudok, sem akarok másképpen eljárni.

2017-08-14