...azt hiszem éppen az első retró buliról tartottam a szobámba. Mármint a nyári elvonuláson, jónéhány évvel ezelőtt. Abban az időszakban értettem meg, hogy mit jelent amit Osho oly sokszor emleget mint életminőség... azaz... "Zorba a Buddha".

 

 

Mára tovább építettem amit Osho elkezdett és felismertem, hogy a "végső valóság" egy ember számára ... Zorba a Buddha a Harcos. Ez a "szent háromság" mely lefedi az emberi életben rejlő lehetőségek óceánját, kalózhajóstól és korallzátonyostól. No de hol is tartottam... szóval akkor először, bár mindenki a hazafias szólamokat várta tőlem... meghívtam egy Buddhista, és egy Krisna tudatú mestert is. Az örök egyensúly mentén éles tükör volt, hogy szebben és mélyebben beszéltek a hunok tudásáról mint a többi keresztény előadó. És akkor történt, hogy a Zorba minőséget megidézve retró partit rendeztünk, ahol az Indul a party a Duna parti és az Egy szál bikinit hoztam el az útra mentén, úgy kirúgtuk a ház oldalát, hogy azt nem felejti ebben az életében senki. Aztán folytattuk a meditációt. Zorba a Buddha. Idén pedig... Zorba... a Buddha... a Harcos. No de... kissé elkalandoztam. Szóval a szoba felé tartottam és kuncogást hallottam a karám felől. Hamarost kiderült számomra, hogy két "elvonuló" oly komolyan vette a barátkozós hangulatot, hogy megosztottak egymással egy hálózsáknak tűnő eszközt és úgy nézték a csillagokat. És kuncogtak... Ma levelet kaptam. A két kuncogó hamarosan férj és feleség lesz, s ezt pár pálinka után hozzájuk fogom dobni..., hogy "nekem köszönhetik". Persze ez csak vicc. Én csak eszköz vagyok. Ők éltek a lehetőséggel. A szép az egészben, hogy később a fiú teljesen elfordult tőlem. Hozzáteszem legalább a szemembe... azt mondta hiteltelen vagyok. Nem mondom, hogy nem fájt az egómnak, de néha kell, hogy fájjon, hogy érezzem, hogy van. Minden esetre, ott... a Pocsolyába léptem után... a csillagok alatt... egy helyen ahova én hívtam az embereket... ők jöttek... s most életre szóló szövetséget kötnek. S én ott fogok táncolni valami Scooterre... iszok pár italt... s azon a dörmögő hangomon fogom hangoztatni a násznépnek..., hogy "ezt nekem köszönhetik". S majd nevetünk hangosan, és az jó lesz nekünk. Így boldogulunk!

2017-06-20