...egy barátom ma megbántott. Ahogy lenni szokott, ez is máshogy megy nálam, mint általában a többi földlakónál. Ilyenkor a földlakók többnyire összevesznek, megsértődnek, s effajta játékokat játszanak el, egy fura tánc keretein belül. Én máshogy járok el. Hamarosan megebédelek a szüleimnél, s miután végighallgattam szeretett édesanyám panaszoskönyvét, s felhívtam figyelmét az életét tarkító megannyi áldásra és csodára... szóval utána felkerekedem és elrobogok Albert hátán (Ő az autOhm) ezért a barátomért. Igen.

 

 

Aki nagyon megbántott. Velünk tölti a délutánt, Regő fog majd ülni az ölébe, és effajta minőség lesz körülöttünk veszekedés helyett. Pedig buzog bennem, hogy egy tompa tárggyal roppant nagyot üssek a tarkójára. De az már az én karmám lenne. Persze a Zen például "hisz" a fizikai erőszakban. A zen mesterek azért adtak a tanítványoknak rendesen. De Ő nem a tanítványom. "Csak" a barátom. Szóval ellopták az 1500 eurós bringáját. Egy hete. Én azt mondtam neki, hogy meglesz. Ő a déli határ mellett él és lyukat beszélt a hasamba arról, hogy ez hogyan megy, hogy már rég áttolták a határon, meg amúgy sem kéne már neki, mert bemocskolták enyves kezek. Miközben sírt. Szó szerint. Én másnap is megkértem, hogy ne temessünk, hanem teremtsünk! Erre pár óra múlva vett egy másikat. 1500 euróért. Ki teheti ezt meg? Ő. De akkor már mindketten kiküldtük a jelet. Kérni mindig pontosan kérj, mert pontosan is kapod... így azt kértem a teremtéstől, hogy kapja azt a barátom, ami éles tükör lehet számára. Tudni kell..., hogy a barátom beteg. Súlyos beteg. És én tudom, hogy miért. Ő sok dologban segített már nekem. Százezreket spórolt nekem, mert ügyes szakember. De nem lát engem. A barátom nem becsüli a barátságunk. Nem becsüli azt a rengeteg áldást amit kap. Ahogy a teremtés a tenyerén hordozza. Ma meglett a bringa. Vidáman küldte a képet. Mivel én sem vagyok mindig tudatos, vártam, hogy mikor hív fel "ismét sírva", hogy elnézést kérjen és beszélgessünk picit a teremtésről. De nem. Nemhogy elnézést nem kért, sem tőlem, sem magától... hanem úgy érzem fel sem fogja mi történik vele. Ő a nyomorból jött. Mára vagyonos ember. Miközben bent... még mindig, egy éhes kisfiú. Ma megölelem.

2017-05-28