...ültünk a kőpadon és azt kérdezte: "Akkor mit ajánlasz a megértés helyett!?" ... ittam egy kortyot a cseresznyés kólából, elmosolyodtam és ránéztem... "A megélést...!" ... Frappáns és egyben közhelyes válasz volt, de az igazság nem véletlenül frappáns és közhelyes. Mi más lehetne!? Hiszen egyszerre van mindenütt jelen s mégis látszólag oly ritka kincs...

 

Aztán folytattam: "Nézd ezt a kólát! Pontosan tudom mi van benne, és pontosan tudom, hogy mit művel a fogaimmal, a gyomrommal és a bélbolyhaimmal... de nem öntudatlanul iszom meg és sodródom a következményekkel. Hanem itt most meg akarok inni veled egy cseresznyés kólát." ... aztán meséltem neki még arról, hogy azért fontos ez, mert kifut az időből. Ahogy egy mérnök - tisztelet a kivételnek - nem tud őszintén ordítani a hullámvasúton, mert azon agyal, hogy a 45 fokos lejtőn az első kocsi alatt vajon mennyi nyomaték lehet... Na ilyenek a nők a hétköznapi életben. Mikor kiolvastam mindent szociológiáról, csillagászatról, filozófiáról és meditációról amit el tudtam érni... ültem a kádnyi forró vízben... és azon filóztam, hogy vagy öngyilkos leszek, vagy boldog. Mivel felismertem az örök életet, nem volt opció az öngyilkosság, így maradt a boldogság. ... Aztán folytatta a hangos gondolkodást, közben pedig elfogyott a kólám. ... ismét ránéztem és megszólaltam, borzasztóan meleg hanghordozással: "Te tudod mi vagy!? Egy kibaszott idealista." ... és nevettünk. Visszakérdezett, hogy "miért" ... mire én meséltem neki arról, hogy ha azok a konfliktusok és rögös utak nem lettek volna az életében amik voltak, akkor olyan elviselhetetlenül unalmas és üres lett volna, hogy a holdi táj ahhoz képest egy vidámpark. ...aztán lesütötte a fejét és én olyan nagyapósan, halkan morogva megismételtem: "Megélés... nem megértés...". ... éjjel vágtam otthon a nyári elvonulásunkról szóló filmet. Nem voltam ott mikor az interjúk készültek a részt-vevőkkel. Ültem a monitor előtt, és potyogtak a könnyeim. Fogalmam sincs hogyan lehetek még életben mikor annyi szeretetet hoztam és hoztunk már ebbe a világba, hogy tucatnyi emberöltő alatt egész nemzetségek nem tesznek ennyi csodát. Mi várhat még rám és ránk? Nem tudom. De én ott leszek. És Te?

2017-05-15