...fájt. Pont úgy fájt mint nyáron. Ahogy a szikrázó napsütésben vezettem hazafelé... anno potyogtak a könnyeim. Nem tudtam, hogy merre tovább. Hiszen elvégeztem amiért jöttem. Kész vagyok. Segítséget kellett kérnem a hátországból és rövidesen kaptam is. Újra meg kell tennem... és én megtettem újra. És ugyanúgy fájt.

 


Édes fájdalom volt ez, mint valami buja hálószobai játék. De azért el-el csuklott bele a szívem. Itt él bennem minden óvodatársam és iskolatársam, minden munkatársam és mindenki akivel valaha számottevő dolgom akadt. És tudom el kell engednem, nem is olyan sokára ... mindenkit. Hogy miért jöttem vissza!? Talán ez is benne volt. Az emberhez hasonlatos ragaszkodásért fénykörök ezreit kell átutaznia a vándor léleknek, oly ritka ez... amitől ember az ember. Úgy mondják a kapitány hagyja el utóljára a süllyedő hajót... mikor e fotó készült, azt kérdeztem magamtól... de mi van az emelkedő hajókkal!? És nevettem. De azt már csak a lovak hallották. Egyedül sétáltam a földi napnyugtában, és fájt. Mivel megvan hozzá mindenem, hogy fájjon. Aztán majd újra életet hozunk ide... fröcskölést, csókot, tapasztalást, éneket, táncot, felismerést... aztán majd egyszer... mikor én majd a galaxis kispadján ülök... talán majd Te állsz ott a lenyugvó nap ölében... és neked fáj majd. Hiszen attól annyira fontos dolog ez..., hogy nem tudom nem megtenni. Nem tudok nem beszélni szívről és lélekről, a mostról és karmáról, meditációról és konfliktuskezelésről... és nem tudok nem nevetni azon, ahogy a Kerényi pimasz, ahogy a Szabó okos, ahogy a Sámán kemény, ahogy a Vágó laza. Nemes fából sarjadt lelkek vagytok, s nekem egy bicskát szánt az univerzum. S nem úgy faraglak, hogy nekem jó legyen, sem másnak... mindig úgy faragtalak, s úgy is foglak..., hogy mielőbb kezedbe adhassam a bicskát... s úgy fejezd be a munkát..., hogy Neked legyen jó. Mert csak úgy jó Nekem. Így vonult el, az a 26... aki ott állt az egykor zöldellő pusztán. S majd egykor ezrek lesznek hálásak nekik, hogy bármilyen nehéz volt... esélyt adtak maguknak. És ha nem csal az antennám... márpedig sosem csalt... kedves olvasó... ritkán látni ilyen szép alapanyagot mint te... ha úgy esik... faraghatok neked kezet...

2017-02-05