...mintha egy óriás arany fésű cirógatta volna az emberek makettvilágát... úgy szikrázott a téli nap. Hiába kelek ötkor. Nem tudunk nem elkésni. Nem szeretek ordítani velük, ezért többnyire nem teszem. De, hogy a gyerekre bírkózás és az aktuális kedvenc mese háttér filozófiájának átbeszélése közben való harisnya felhúzás miért nem fedett pályás olimpiai szám...

 


Ebből látszik, hogy milyen komolytalan az egész ötkarikás mafia. Ide aztán doppingolhatna bármelyik. Itt nincs két hasonló pálya. És a közvetítések is minden rekordot megdöntenének, ugyanis, hogy az utolsó pillanatban az egész művet megküldjük-e fél pohár kakaóval vagy némi eperízű fogkrémmel... azt a legedzettebb szemű ősanya habitusú dadák sem merik megjósolni. 7:58 volt mire Zentével az ovi felé tartottunk. Tudtam, hogy elkésünk. Mindig elkésünk. Megláttam a büfét. És megszólaltam... Zente! Egy bundás kenyérhez mit szólsz!? Erre Ő, mintha éppenséggel élete ajándékát kapná: Nem! Virslííí! ... aztán satufék. Még éppen le tudtam térni. Mindig utáltam késni. Szorongtam és émelyegtem tőle. De valami ma... megváltozott. Most mást éreztem. Hogy mit!? Hm. ..., hogy... leszarom. Khm. Ennyit. Zente hangosan köszönt a kőműveseknek és hegesztőknek. Úgy néztek ránk, mint aki szellemet lát. A virsli és a kenyér ipari hulladék volt. A tea "menzatea", 20g cukor per deciliter. De Zente boldog volt. Reggeliztünk. Kurvára elkésve... reggeliztünk. Néha etetek velük ipari hulladékot, mert az Ő életükben több szükségállapot is lesz. A biogyerekek akkor úgy fognak hullani mint a legyek. Nem ellenálló és tanulékony a szervezetük. Néztem Zente kócos haját és ott megértettem. Én mindig a szőröm után megyek. Ha áll, akkor jó nekem. Az indexen azt írják evolúciós visszamaradás. Nyomorult lelkiszegények. Szóval... néztem a kócokat és értettem. Az egy antennarendszer. Ahogy a kócosságunk elpárolog, ahogy felnőtt módra kisímul a hajunk... úgy fosztjuk meg Magunkat valami olyan különleges érzéktől, mely valóban képes a most-ban élni. Ma reggel ott lehettem. Ott. Nem a számlákban, nem hisztiző sms-ekben, nem álmokban. Egy a tiszti orvosi hivatal által valamiért megkímélt matuzsálem gyomrában... Zente annyit mondott: Apa! Ez Isteni...


2017-01-05