...megettem egy almát. Minden alkalommal lenyűgöz, ahogy egy alma ki van találva. Ahogy oly tökéletesen illik a kezembe... ahogy a neuronhálózatom bizsergeti az az édes-fanyar íz... érzem ahogy a megannyi enzim munkához lát és a flavonoid, amit egy kapszulából soha nem fogsz megkapni - teszi a dolgát.

 


 Szolgálja az életet. A magukat ateistának vagy éppen materialistának valló embereken mindig roppant jól szórakozom. Sokkal módszeresebben próbálják magukat meggyőzni a hitükről, mint akik Istent kaporszakállal egy aranytrónuson ülve képzelik el. De a tudat alattit becsapni lehetetlen. Tökéletes társa az embernek. Hiszen ha végignézel a gyümölcsökön, állatokon, növényeken, akkor a tudat alattid egészen tisztán látja és érti, hogy egy felfoghatatlanul harmonikus, aprólékosan megtervezett terepasztalról van szó. Sok sci-fi filmben Isten helyett a "tervező" szót használják, ami "lássuk be", kiváltképpen valós és frappáns. A szándékainkból fakadó tetteink pont úgy hangolják a teret körülöttünk mint ahogyan nem látod a rádióhullámokat, sem a wifit, mégis VAN. Anno mikor Edison bemutatta első hanglejátszó találmányát, rátámadtak, hogy ez egy "hasbeszélő trükk". Akkori tudósok tették. Ahogy mostani tudósok szerint, ha a neuronhálózatom teljes egészét lemásolják egy óriási kapacitású memóriakártyára, akkor "én ott élni fogok". Szerintük "én az vagyok". Ők pont olyanok mint az Edisonra támadók. Nem látják... nem akarják látni az élet nyilvánvaló misztikumát, függetlenül attól, hogy 1000 év múlva mérhető lesz egy ember szándék-készlete. Feltéve, hogy a "reset" avagy az újratervezés addig bekövetkezik-e. Gondolataink, szavaink, szándékaink teremtő ereje ismétlem... mérhető, látható. Csak nincs meg hozzá a szemüvegünk. Rengeteget gondolkozik a "ma embere" az élet értelméről, miközben a többség tökéletesen elfelejt virágot locsolni, kenyeret sütni, avarba ugrani, csillagokat figyelni. Vagyis az élet értelmét kutatva, tökéletesen lemaradnak az élet értelméről. Hogy könnyű-e nekem ezt nézni? Régen majdnem belepusztultam. Azt hiszem féltem. Féltem, hogy csak rám jutott ilyen "hibás" szemüveg. Aztán úgy esett, hogy találtam még néhány embert, akik "látják az almát". És már nem félek.


2016-11-24