"A kurva anyádat!" ... hangzott a már-már artikulálatlan ordítás. Egy órával korábban a testvéreméknél ültem és meséltem a hajnali álmom. Bőgött. Igen. Ő. Ült az ölemben - mint oly sokszor - és bőgött. Fulladáshatáron, sokkosan, levegőért nyújtózva.

 

 

És én - mint oly sokszor - óvtam. Aurát fontam kezeimböl köré. Tesóm - mit tehetett volna - elmondta, hogy már nem nekem kell óvnom. Tudom. A 2012 című filmben van egy durva jelenet. Egy elvált pár férfi tagja a kritikus pillanatban elengedi új felesége kezét, és a gyermekeik anyját menti meg. Láthatatlan fonal ez gyermek és szülő közt. Egyetlen nap sem telik el úgy, hogy ne hallanék, vagy valaki ne keresne meg egy "elidegenítős történettel". A teremtés adja az ívet rendesen. Nyilván a félelmeim úgy környékeznek mint Micimackóékat a Zelefánt. "A kurva anyádat!" ... szól a hang gyomorból. Követi "féreg", "szarházi" és társai. Az Apple nem támogatja a beszélgetés felvételét, emberi jogokra hivatkozva. Fura. Pont az emberi jogaim miatt ütök le minden betűt. Nem hallottam a hangja mögött a kadafalvi kutyák éjköszöntőjét. Szóval nem voltak messze e hanghullámoktól a fiúk. Ahogy már sokszor. Ma elnézést kért, hogy kiborult. Persze odatette, hogy neki kell házat teremteni a fiaink számára, meg semmit nem teszek értük és a többi. Fura. A fotón látható sötét autóért nagyjából egy évet dolgoztam. 13 óra plusz utazás, Budapest. Alig láttam a fiúkat ébren. Mert "kellett a ház". A fotót akkor készítettem, mikor nem Ő, hanem a fiú szállt ki volánja mögül, ki hónapok óta a fiaim melletti szobában élt, mire a sokadik derékszíj találás után firtatni kezdtem a dolgot. Hogy tehetek-e ez ellen? Nem. Nem is akarok. Ez szándékokról szól. Az emberi lét alfájáról és omegájáról. A kocsi jogilag az Övé. Annak adja akinek akarja. De fájt. Átfutott rajtam minden pillanat, mit távol töltöttem. Hogy Regő babaságát a hálón követtem. Hogy esténként lebukó fejemre eszméltem esőben az autópályán. És éjjel a stúdióban plusz munka. 3 óra alvás, vagy 2. Hónapokig. És azt mondta... "nem voltam a családommal". Szóval visszakérdeztem, hogy ezt a bíróságon is vállalja-e!? Erre Ő: "Fenyegetsz!? Amíg a per nem zárul, nem adom a gyerekeket." És rámcsapta...

 

2016.11.04