...mindig van néhány zenei alapom betárazva... ebben a jelenlegi életszakaszomban hónapokig nem jut idő a dalokra... "vicces"... arra nem jut idő amiért itt van az ember ebben a földi létben.

 


Jó tükör ez a világ és magam számára is. Bár a világnak látszólag tökéletesen megfelel ez a posvány amiben tengődik, én meg már annyi élethelyzetből törtem ki, hogy belefáradtam a kitörésekbe. És még ezzel együtt is egy roppant elhivatott lázadó hatását tudom kelteni, a környezetem beletörődött, petyhüdt és kiszáradt harmincasaihoz és negyveneseihez képest. Ha tudták volna, hogy ilyen jégveremmé válnak majd a felnőtt évek, jobban megbecsülik a sulibulikat... szóval leültem, mert akadt egy órám... egy óra idő mely felett én hoztam ezúttal döntést. És kicsúszott egy sor... 16 éves gyerek... kezében a puska... látom a lába remeg... ... nem 56-ról akartam írni, akkor még nem is volt a tudatomban az évforduló és semmi ilyesmi. A családom mindkét ága érintett az ügyben... senki sem mosolyogva beszél a témáról. Kivéve engem. Nekem már csak a büszkeség maradt. Minden úgy történt ahogy szokott. Felocsúdtam a transzállapotomból és kész volt a dal. Egy-két barátnak megmutattam, és egy jobb módú közülük annyira fellelkesült..., hogy egy komoly összeget ajánlott fel a klipre. Értsd jól... több százezer forintot. Nagyon kicsi volt az érdeklődés a szereplésre amit meghirdettem, de aztán összejött ez a néhány ember. Nem tudom mit jelent, "történelmet írni". Abból valahogy mindig kimarad Géza bácsi esti meséje, meg Ica néni buktája... bármit is jelentsen... most, hogy látom mi lett belőle, az a mondat futott át az elmémen, hogy történelmet írtunk. 5 óriásplakátra is jutott pénz Budapesten... ilyen dolog még sosem történt a 18 zenés évem alatt. Valamiért nagyon támogatja a teremtés e dal útját... most is minden szőrszál áll rajtam ahogy írom e sorokat. Köszönöm mindenkinek aki bármekkora téglát hozzátett! Ahogy a tengerészgyalogosok mondják roham előtt: Jobb munkám sosem volt...

2016-10-08