...mindenkinek megvan a maga története a Bud Spencer filmekhez. Tűélesen van előttem, ahogy apám ölében ülve nézzük Pákitót és a cápasteaket... Most, hogy Mr. Firpo új test után néz... Ömlenek az érzelmek az internet sorai között. Ha valami... akkor ez érthető. Sokszor emlegetem én is... Aki fogad és veszít... Vágjon hozzá jó képet...

 


És legfőképpen állja a fogadást! Ez is egy idézet a két bajkeverőtől, mely egy életen keresztül elkísér. Egy pofozkodós film poénja amely akaratlanul is óriás tanítást hordoz magában. Persze a popkultúra mint jelenség, egy velejéig igazságtalan dolog. Nem emlékezik meg a sminkesről, akinek volt egy jó szava Spencerhez, hogy üdén álljon a kamera elé. Nem emlékezik meg az operatőrről, de még a szövegíróról sem, aki e tanítást eljuttatta hozzánk. A popkultúra ilyen. A válogatott csontkovácsától kezdve, a fankadeli dalok zenei hátterének alkotójáig, a háttérmunkásokat elvétve ismerjük csak. Ez így volt, és így is lesz. Ezért nem jön a számra, hogy Firpo úr nyugodjon békében. Mert nem fog. Szerintem már ezekben a pillanatokban lasszót dob egy zigótára, és a lelke kezdi berendezni az új lakást. Semmiféle nyugvás nem lesz itt. Ő nem volt jobb ember mint a sminkes, vagy a szövegíró. De vele történt valami kiváltképpen érdekes dolog. Az útja végigment rajta, ahogy mondani szoktam. És ő élt ezzel a lehetőséggel. Méltóságteljesen. Nem volt lázadó úgy mint Prince, Jackson vagy 2Pac. Ezért végigélhette életét. De mégis kitrükközte "őket". Mert annyi szeretetet és mosolyt hozott a világba, hogy attól megannyi sötét lovag lekaparta a falat. Emberek a tudat alattijukban hordják e mérhetetlenül fontos tanítások tucatjait... Hiszen: Aki barátot talál... Kincset talál...


2016-06-28