...csak lenni. Ezt mondta. A beszélgetésünk pedig úgy indult, hogy ő állított felém kismillió kérdést. Végül mégis én kaptam válaszokat. Hogy milyeneket? Hát olyanokat melyeket olykor én is próbáltam adni... Hogy háló legyen, ne hal...

 


Szóval milliomodszorra tapasztaltam meg az ember vélhetően egyetlen egyetemes és igaz törvényét... Vagyis... Csak az a tiéd, amit másoknak adsz. Adni pedig elképesztően nehéz. A te programod nem lesz kompatibilis mások puttonyával. Bármi amit te hozol létre, csak számodra lesz igazán érthető. Más számára az mindig másé lesz. Így egyetlen dolog van amit valóban adhatsz és talán el is tudja fogadni a másik. A szeretet. A valódi szeretet. Nem az a lelki adok-kapok piacolás, ahol ezért cserébe majd azt adom. Nem. Ez a szeretet vásott tehetségeket enged tékozló útra ha kell... Ez a szeretet szent és gyönyörű testeket enged mérgezni és összefirkálni ha kell... Ez a szeretet megengedheti, hogy bármilyen nemzeti érzelem sportsikerek damilján függjön... Ez a szeretet megengedheti azt... Amit kell... Járni mindenkinek az útját. Nehéz a valódi szeretet. Nem pusztán szándék kérdése. Minden diétán és maratoni felkészülésen túlmutat, amennyi energiából összegyúrható... és másnap az ember újra gyúrni kell, hogy kezdje, hiszen a szeretet csak a jelent ismeri. 33 éves vagyok. A számvetés és az új élet kezdete ez. Elképesztő lélekemelő leveleket kapok nap mint nap, de ezekkel párhuzamosan elképesztő, sokszor látszólag érthetetlen indulatokat váltok ki emberekből. Kemény harc ez. Bármilyen szelíd voltam világ életemben, folyton olyan gombokat nyomtam meg embereken, hogy kivetkőztek magukból. Soha nem az volt a cél, amit végül elértem. Ez azért beszédes. Nekem ezt kell megélnem. Ez az én puttonyom. Hamarosan elvonulok száz emberrel és húsz mesterrel karöltve átadjuk nekik azt amit felismertünk. Mindenki elteszi majd magának azt ami belefér a zsebébe. Én pedig maradok majd az elvonulásban. Itt ahol a saját ismerőseim cinikusan megjegyzik, hogy "négerzenét" csinálok, és, hogy kényszeresen rakok ki folyton valamit... Miközben csak írni szeretnék mint sok ezer író és költő előttem. Az elvonulást magamnak meghosszabbítom... Mert ideje... Csak lenni...


2016-06-22