..valódi meglepetés volt, hogy ennyire jól sikerült az osztálytalálkozónk. 4-re kerültem ágyba, 6-kor pedig ébresztő... Hamarosan átlépem az északi hazug határt...

 


Szóval az én életemben e megszokott túlélőtúra mentén sok mindenre számítottam, csak arra nem, hogy az arckönyv azzal köszönt, hogy ma apák napja van. Anno nem hallottunk ilyesmiről, ami talán a társadalom egyik szégyene a sok ezer közül, hiszen az apák az egyensúlyban pont olyan fontosak mint az anyák. Nem csoda, hogy gombamód szaporodnak a változó ítéletek a gyermekelhelyezési ügyekben. Már nem eszik olyan forrón az apák levegőnek nézését mint korábban. Ez persze nem feltétlenül mindig jó a gyermeknek, mielőtt komolyabb tapsikolásba kezdenénk. Sokat írtam már az én apámról, és a saját apaságomról egyaránt. A könyvem jó része ezeket a témákat ízlelgeti. Most csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy becsülöm... Becsülöm azokat az apákat akik ebben a kutya nagy rohanásban és érzelmi sivatagban, nem pusztán eltartják a gyereket, hanem valóban apák. Mert a gyereknek cipőt venni, kifizetni az ovit, a sulit, az egyetemet, a ruhát, a bármit... Az nem apaság. Az apaság a tábortűz lángjai közt kezdődik, csillaglesések tengerén át, óriási birkózások buckái közt vezet, pecabotok végéig és íjak pendüléséig. Az apaság az, mikor üstökösként csapódsz a Balaton tükrére, mikor előkerül egy dugi papírbankó a fapuskára, mikor vasárnap szinkronúszókat megszégyenítve egyszerre alszotok el a rég várt filmen. Kevés ember kap igazi apát. Nagyon kevés. Én sem adnék ötöst magamnak. A szocializmus olyan volt amilyen. Hazafiként nem illik dicsérni. De a valóság attól még valóság. A szocializmus fülledt fantomjólétében, volt idő ránk. A fiakra. Most pedig az apák kergetik a farkuk, stresszt reggeliznek, frusztrációt ebédelnek, fáradtságot vacsoráznak. Becsülöm az apákat, akik tudnak és akarnak adni... Nem pénzt... Hanem élményt! Élményt és tapasztalást! Mert ha valami... Akkor ez útravaló...


2016-06-19