...az élet rohan. Végülis igaz. Amennyire szó igaz lehet. A Csillagok között című film zseniális jelenete mikor egy fekete lyuk peremén, a gigantikus tömegvonzás következtében az idő máshogy telik.

 


Ami az űrhajón 7 év, az ott lenn egyetlen óra. A szerető apa nem akar lemaradni lánya életéről, így szó szerint fut versenyt az idővel. Később visszanézi az üzeneteket melyeket lánya küldött az évek során... Na az ott egy torokgombócos jelenet. ...a minap kezdtük el szervezni a 15 éves érettségi találkozónkat. Kimondani is nagyon durva. 15 év... Hiszen még ott ülök Dénes mellett és levelezünk a csajokról... Tegnap volt, nem!? Nem. Más galaxisokban, másféle napokkal és bolygókkal teljesen más időt élnek az ottani lakók. Ami nekünk itt egy hónap, ott annyi idő alatt civilizációk sarjadnak és múlnak el... Máshol pedig egyetlen napjuk, ami számunkra ezer év. Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen más. Az emberöltő, ahogy sokszor mondtam nem véletlenül annyi, amennyi. Mentális gyengeségünk, hogy ennyire moralizáljuk az emberi elmúlást, hiszen ilyen tudati szinten nem élhetünk többet. Az emberek háromnegyede úgy lép ki a testéből, hogy utolsó lehelletével még átkoz, szitkozódik, dühös és kitagad. Ha 100 évnél többet élne az ember, 200 év alatt kipusztulna a bolygó az egók tomboló viharában. Na persze a földön sem mindenhol ugyanúgy telik az idő, és nem mindenki csak 100 évet él... De ezt hagyjuk. A fotón látható képkocka 2002-ben született. 1 órás beszélgetés az akkori zenekarral. Solyka éppen itt ül mellettem... Ő szerezte. Sokat fogtok még nevetni rajta. Ha eljön majd az idő...

2016-05-02