...valami nagy baj van velem. Persze mindenkivel van. Van aki sorozatfüggő, van aki alkohol, van aki fű, van aki nő(függő), vagy éppen passzív agresszív, ne adj Isten nyíltan az.

 


Másoknak a pénz az Isten, vagy környezetük sanyargatása, vagy lelkibetegek a kicsi cicijüktől, vagy játékbolondok. Valami mindenkivel van, veled is kedves olvasó. Velem meg úgy érzem különösen. Egyszerűen, napjában többször is, nem tudom csak úgy élvezni az életet. Nem tudom meghallgatni a "mórningsót" mert azonnal Balázs videója ugrik be, ahogy "szopatja a dagadt kis gecit". De ha mégis belehallgatok, elszomorodom mások pocskondiázásán és nevetségessé tételén. Nem tudok bulizni egy Halott Pénz dalra, aki szétküldte anno nyilatkozatát, hogy ilyen nácival mint én, nem vállal közösséget. Múltkor pedig megmutatta egy lány a Punnany Massif új dalát, amiben azt éneklik a volt szerelmüknek, hogy "rohadjál meg". Egy napig néztem utána a plafont. A többiek meg éneklik. De így van ez a WellHelloval is, hiszen mikor meghallom valamijüket rögtön a "gecigránát" ugrik be, meg amit az a fiú Kiszel Tündével tett. És nincs semmi következmény. Mármint van. Az, hogy nincs. Szóval fulladok ettől a világtól. Nem tudok jóízűen enni mert tudom miből és hogyan készülnek az ételek, és kifejezetten feszült leszek ha valaki ajnározza az ájfont, amivel ezt a bejegyzést is írom... mert ide érzem azoknak a kínai gyerekeknek a fájdalmát akik napi 14 órában, cellákban élve rakják össze éhbérért. Nem akarok sört inni, mert láttam hogyan s miből készül és nem kapcsol ki a Walking Dead mert utána halálra rémülök az utcán, hogy valójában már valóság. Igen. Azt szokták mondani, hogy túllihegem, nem tudom elengedni magam, túlagyalom. Csak élnem kéne! És tényleg. Csak élni szeretnék. Távol ennyi rosszindulattól, képmutatástól, butaságtól és erőszaktól. Ha valaki beszélget velem mostanában, utána mindig ír később, hogy mennyire köszöni azt a sok reményt amit pumpáltam belé. Fura tünetekkel jön ki rajtam a depresszió. Márai korában tized ennyi mocsok nem kerülhetett az emberek elé, mégis ő is, s mindannyian hasonló lelkek, végtelenül magányosak voltunk, vagyunk és leszünk. Mert sajnos látjuk..., hogy máshogy is lehetne...

2016-06-02