Néhány sort írtam e friss dalhoz, melyet youtube oldalmon meghallgathatsz, illetve egy SMS fejében letölthetsz a www.magyarfoldre.hu oldalról!

A piros ruhás nő című dal egy olyan esszencia, amiről azt gondolom sokan könyveket tudnának írni, vagy éppen már meg is tették, illetve sokan előadásokat tudnának tartani e témában, vagy éppen tartanak valahol a világon ebben a pillanatban is. Az emberiség ébredése feltartóztathatatlan. Bár az illúziók világában sokszor veszíti el az ember a hitét, ami azt is hivatott felismertetni, hogy nem hitre, hanem elfogadásra van szükségünk. Körülöttünk van minden megoldás, de mégsem akarjuk elfogadni saját világunkat.


Pedig egy üvegpohár is átlátszó, ami ugye mennyire felfoghatatlan, ha jobban belegondolunk!? Egy szilárd test és mégis átlátszó!? A periódusos rendszer nagy része szabad szemmel nem látható anyag, és mi mégis összerezzenünk mindig, ha valami spirituális tanítást hallunk!? A világ töredékét látjuk a szemünkkel, de attól a világ többi része még nagyon is létezik. És ez a nagy rész vár ránk. A piros ruhás nő a mátrix című filmből jól ismert trükk, amely e dal főszereplőjeként a világunkat személyesíti meg. Hiszen honnan is tudhatnád milyen íze van a csirkének, igaz-e!? A labdarúgástól kezdve az iPhone függők világán át egészen az éjszakai bandaéletig, az illúziók világában élünk, melyből eddig az ember csak egy sokk hatására tudott felébredni, a legtöbben pedig halálukig nem is ébredtek fel. Most viszont eljött az idő, hogy felgyorsuljanak az események, és bár sokszor elkeserítően hathatnak a tapasztalások, mégis összegészében a világ helyzete napról napra tisztább és biztatóbb. Úgy is mondhatnám, hogy a fény újra terjed, házról házra. Egy barátom úgy mondta egyszer, hogy ő nem hisz egy olyan steril társadalomban, mint amilyet én szeretnék. Természetesen én sem gondolom azt, hogy az előttem lévő években, illetve évtizedekben fenekestül felfordul a világ, de nem is kergetek olyan illúziót, mely megpróbálná elhitetni velem, hogy nagyobb fogaskerék vagyok, mint ami valójában vagyok. Viszont e "sterilként" aposztrofált minőséget, magunkra nézve nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen ha magunkból nem próbáljuk meg a legtöbbet kihozni, akkor minden más kifelé mutató cselekedetünk csupán álszent és képmutató marad. Egy idő után majd sok kattintás lesz ezen a dalon, de csak néhány százan lesznek akik értik is a mondani valóját, akik nem olyan buták, hogy azt higgyék, bármit is "fikázok", vagy bárkit is bántani akarok. Ahogy a dalban elhangzik 3000 éve éljük Az ember tragédiájának történetét és fel sem fogjuk, hogy már a pokol legmélyebb bugyraiban vagyunk. A francia "felvilágosodás" ideje jut eszembe, amikor a parfüm minden bűzt elnyomott. A maga módján minden család egy kis parfümgyáros ebben a világban. Sajnos sok ember annyira buta, hogy kedvenceket választ magának, rendezőktől, zenészektől, színészektől... amiről pedig a Csokoládé című film jut eszembe, hiszen nem a végeredmény, hanem az alkotó a lényeg! Az egyiknek ez ízlik, a másiknak az, és ez pont így a jó! De hogyan is lehet vitázni azon, hogy melyik a jobb, mikor mindkettőt egy ember hozta létre? És ha a világot valami tőlünk jóval magasabb tudati szinten lévő "Isten" hozta létre, akkor van-e értelme magunknak "kedvencet" választani e világból? Miért nem tudjuk úgy látni a világot, ahogy ő látja? Teljes egészében. Ahogy a dalban elhangzik, idegen föld nincsen, hiszen minden földlakónak ugyanolyan joga van a világ bármelyik talpalatnyi földjéhez mint nekem. Miért utasítanám el Dél-Amerika kincseit, vagy éppen India csodáit, azért mert erre a "menetre" éppen ide születtem!? Hiszen ettől még nem válik a "magyar" világpolgárrá! Kőrösi Csoma Sándor pont arra jött rá, amit mi néhányan már egy hosszú zarándokút nélkül is születésünktől fogva magunkban érzünk... minden út a "magyarokhoz" vezet. És ezeket az utakat gondos, hollywoodi trükkmesterek elrejtették előlünk. Hosszan írhatnék e dalról tényleg, de van e értelme!? Hiszen nyilvánvaló, hogy a "sulis" résznél nem a teremtés-történetre gondolok, hanem magára: A teremtésre. Amely a mi kezünkben is itt van, hiszen magunknak teremtjük a világunk. Mint a mátrix. Pontosan úgy! A vonzás törvénye ügyes trükk, és látványos fejtegetést lehet csinálni belőle, de valójában nem bevonzod a dolgokat, hanem megteremted őket. Megteremted a csodáid, de megteremted a démonaid is. A döntéseiden múlik minden. És csupán néhány százezer kereső tapasztalta ezt meg világszerte, mert a vallások gyökerestül kiirtották az ember valódi minőségét, az ember életéből. E dal sorai számolatlanul hordoznak apró, de egyértelmű utalásokat jelenkori jelenségekre, melyeket úgy gondolom, hogy kár firtatni, hiszen az a néhány száz ember aki érti e sorokat úgyis megkeres személyesen és tovább tudunk haladni velük, aki pedig félreérti a sorokat, annak most még félre kell, hogy értse. Azt kívánom neked, hogy ezt a dalt tudd hasonlóan érteni mint ahogyan én értettem, hogy az egód végre ne az orrodnál fogva vezessen! Hogy lehessek számodra Morpheus aki felhívja a figyelmed a piros ruhás nőre, és a jövőben egészen máshogy lásd meg ugyanazt a világot! Hiszen mondtam már sokszor: Én csak Morpheus vagyok, viszont te vagy Neo!

Kőházy FankaDeli Ferenc
2012.01.23.