...tavaly ilyenkor itt ültem egy hasonlóan aranyló naplementében apámmal és interjút készítettem vele.

 


Igen. Beszéltettem az életéről. Aztán mikor egyes részeknél könnycseppeket morzsolt el... Megláttam valami olyat apámból, amit addig nem. Ahogy a háborúról, a zsidó barátaik bújtatásáról beszélt. Ahogy a kamaszkori szerelmekről. Nagyapám alaposságáról... Nagyanyám szeretetéről... Nagybátyám szenvedélyességéről... Olyan fura dolgot láttam meg akkor apámban. ...magamat... Megláttam, hogy ő pont olyan mélyen és magasan élte meg élete dolgait, mint én. Egy egész életre beléégett minden siker, minden vereség, minden első csók és minden pillanat melynek súlya volt... Idő valóban nincs. Na persze úgy szoktam a tudálékos mágusoknak mondani, hogy tegyék a kezüket a kályhára... aztán meglátjuk van-e idő. Igazuk van, csak nem úgy ahogy ők hiszik. Az idő nagyon is valóságos a számunkra. Csak nem ő halad. Hanem az univerzum forog körülötte. Mindig ugyanaz a pillanat volt, és lesz is. Csak a dolgok múlásának, és újraformálódásának kódja fut le a rendszerben. Nevezzük ezt mondjuk életnek. Igen. Most itt dolgozom kinn, egy laptoppal. Ezernyi madár és bogár zenél nekem. Apámat azért vettem fel egy kamerával, hogy láthassák és hallhassák majd a sarjaink. Fél karom adnám egy ilyen felvételért elődeimről. A technika által jöhet ez létre, így kár lenne tagadni a kütyük lehetséges értelmét. Azt hiszem ami fontos..., hogy minden nap próbáljunk meg egyenesen ülni a lovon. Ne toljunk túl, és ne tagadjunk semmit... Hiszen ez az a dolog amit újra meg kellene találnunk, a nap kelése és nyugvása között... Az egyen-súlyt...

2016-05-09