Apámnak volt ideje rám. Sárból építettünk várat. Meg gyufából. Fúrni tanított és kalapálni. Ha valaki ismer engem, nehezen hiszi. Nem én lettem az ezermester apák ikonja.

 

 


Sutaságom pont oly határtalan, mint amennyire nem értem, valaki hogyan félhet pár ezer ember elé kiállni és beszélni az életéről és gondolatairól. Csoda volt a gyermekkorom. Sokat írtam és beszéltem már róla, biztosan fogok is még. Az idő az egyetlen valódi kincs az univerzumban. A tévelygő útkeresők kik spirituális lelkesedésük mentén - vélhetően nem rossz szándéktól vezérelve - nagy hévvel mondogatják, hogy "nincs is idő"... Mindig azt mondom nekik, hogy tegyék a kályhára a kezüket és a végére járunk ennek. Idő nagyon is van. Sőt... Ismétlem! Az idő az egyetlen valódi érték az univerzumban, mi ember számára birtokolhatóan érték lehet. Mivel időt mindenki birtokol. Pontosan ugyanannyit a szegény, mint a gazdag. Mindenki 24 órát kap arra, hogy beoszthassa az emberi világ emberi dolgaira. Szerelemre, játékra, alkotásra. Igen. Nem a bankok zsigerelnek ki minket igazán. Látszólag ők, de valójában sokkal ádázabb csapást mérnek ebben a "végső" háborúban az emberre. Megfosztják az időtől, vagyis az idejétől. Annyi minden van az életedben, annyi kötelesség és vágy cikázik körülöttünk, hogy röpke 30 év alatt elérték, hogy jólétnek álcázva, valójában semmire ne legyen időnk. Az összes barátom rohan. És mikor a teste éppen nem, az elméje akkor is. Láttam gazdag embereket meghalni. Pont úgy távoznak mint a szegények. A valódi jómód az annál van, aki nem saját életének a rabja. Aki délután lefekszik egy órára. Aki a gyerekkel annyit játszik, hogy a gyermeknek is elég legyen. Aki nem csupán dolgozik, hanem alkot! Aki nem kefél, hanem szeretkezik. Aki megiszik egy jó bort a naplementében a barátaival. Lehet mondani, hogy ó... Hát az én életemben van ilyen! De szerintem egymást ne verjük át! Ellopták a legfontosabbat. Az időnket. Hagytuk. De én úgy érzem... eljön a nap... Mikor vissza kell vennünk!

2016-06-01