...miután alaposan megtekintettük a vakondot amit Tappancs elkapott... Majd elszaladt vele, - szóval eltemetni nem volt módunk...

 

 


Zente inni és enni adott a kutyáknak... Ahogy ő mondta: bőséggel. Benn begyújtott a kandallóba. Gondosan felépítette a brikettvárat és közébük helyezte a gyújtóst. Ez az ő előjoga. Aztán a mami által küldött szőlőt ettük és playstation-ön játszottunk. Találtam a napokban egy zseniális játékot amiben egymást segítve kell megvédenünk a várunkat. Ha már elektronikus játék akkor csak "kóperatív" legyen! Ne a magányos harcosságra hangoljon. Miután befejeztük, egy bírkózás keretein belül eljátszottuk az eljátszottakat... Zente félelmetesen dobbantó ogre volt, én pedig páncélos lovag, óriási karddal. Mindig én haltam meg, de az utolsó körben Zente azt mondta... Na jó apa! Most én halok meg... És nevetését elfojtva, cikkcakkos ajkával dőlt a párnákba. Ezek után megrajzolta a szülinapi zsúrjába a meghívót. Közben én életet lehelltem a nyomtatóba. Utána együtt beszkenneltük, photoshopban kijavítottuk az egyik ünneplő figura mosolyát, és gondosan elkészítettük a színes feliratot. Zente 10-szer felolvastatta a pontos szöveget, lakcímmel, telefonszámmal együtt, majd megadta a jelet! A nyomtatás után - eredeti agglegénylakás lévén nem találtunk ollót, így a klasszikus narancssárga manikűrollóval futottunk neki... De nyomta becsületesen. Mikor kissé beleunt, én folytattam, addig ő a meghívottak jeleit rajzolta a borítékokra. Ragaszkodott hozzá, hogy az ott dolgozókat is meghívjuk (nem tudom kitől örökölte...), szóval sok példány készült el. Ezek után zuhany. Mármint már egyedül zuhanyozik, fogmosás és ágy... meséltem neki Zente, Regő és Gedeon királyfi történetei közül egyet (amiből a könyv is készül) ... De a csattanóra már csak az az édes szuszogás válaszolt... Kihúztam hüvelykujjam a markából... és csak néztem. Vagy fél óra telt el, úgy belerévedtem... Aztán betakartam a kibújó lábakat... Arra ébredtem, hogy Zentével és Regővel álmodtam. Gyermekkori házunk gangján ültünk. Szüleim fiatalok voltak, Zente és Regő felnőtt férfi... Bort ittunk. Fehéret. És nevettünk. Ekkor Zeni kinyitotta a szemét, és azt mondta... Apa! Szeretlek... És nevettünk...

2016-05-19