...mikor "valakinél elmennek kicsit otthonról" és hülyeséget hülyeségre halmoz... akkor egy barátom azt szokta mondani, hogy "rádférne egy kiscsoportos".

 


...mikor "valakinél elmennek kicsit otthonról" és hülyeséget hülyeségre halmoz... akkor egy barátom azt szokta mondani, hogy "rádférne egy kiscsoportos". A nyári elvonulás szlengjében csak "kiscsoportosnak" nevezett, valóban kiscsoportos beszélgetést öt évvel ezelőtt próbáltuk ki. Ebben a bejegyzésben nem pusztán azért nem fogom leírni, hogy pontosan mi történik ott, mert valóban úgy gondolom, hogy akit érint az úgyis odajön és megtapasztalja - hanem azért is, mert úgy érzem valóban nem lehet. Ezer könnycsepp fakadt itt közöttünk és gigászi nevetésektől rezgett a vakolat. Szép utakat jártunk be... és talán így lesz ez a következőkben is. Többek között ezért sajnálatra méltó az emberek többségének önképe, hiszen a legtöbb jogász - elhiszi magáról, hogy ő egy jogász. A villanyszerelő pedig úgy tudja magáról, hogy villanyszerelő. Kis túlzással minden második dalomban utalok rá, hogy ez maga a pokol. Hiszen mikor a kiscsoportoson lelkeket gobozunk és stoppolunk, akkor ott az is én vagyok. Aztán mikor fél óra múlva Regőt pelenkázom és Zentének próbálom elmagyarázni, hogy miért nem jó egy nap öt fagyi... Az is én vagyok. Majd mikor Zona Józsi decijével önti a pálinkát és DJ Feri nyomja az "egy szál bikinit hoztam el az útrát" ... Kétséged ne legyen! Az is én vagyok. Ez az egyik oka a társaságunk fluktuációjának. A jelen-lévők fele az általában, aki mondjuk úgy veterán... A többiek mindig újak. Lehet ezt fejtegetni, hogy a szabadság meg a pénz, meg így úgy... De valójában egy különös és domináns oka van az elmaradók távollétének. Ez egy nagyon pikáns ok, nehéz róla úgy értekezni, hogy ne akarjon az ember sírni vagy nevetni. Szóval... tizenéve arról írom a dalokat, hogy én is pont olyan ember vagyok, emberi csodákkal és nyomorúsággal együtt mint bárki más. És ezért sokan elkezdenek különlegesnek érezni engem, amit megértek ha belelátok a tévéműsorba valahol. Majd mikor az elvonuláson ezt a misztikumot valóságosan megtapasztalják... Mármint, hogy emberibb vagyok az embernél... Akkor sokan nem szimplán puhán csalódnak... Hanem van aki még csalódottságában ellenségessé is válik. Ez életemnek egyik nagyon érdekes - ha lehet így mondani - tapasztalása. Nagy áldás nekem...
nogurucafeés ez így "jó"..."természetes" :) jó, hogy az vagy aki. :D

2016.05.22