A lélek a szív alatt készül... egy titkos kamrában forr... ahogy szól Balázs áldott szájából anno a Suhancos dalban. Szerették sokan. De kevesen értették.
Ami nem baj. Megszoktuk. Amúgy is elképesztően kevesen vannak akik hasonlóan gondolkodnak testről és lélekről, vagyis "minden egy" féle metafizikáról, mint én. És ez sem baj. Nekem nagy vállalás ezt megtanulni elfogadni. És ugye ki-ki ismerje fel a saját vállalását... szóval anyunak mindig mondom, hogy anno könnyű dolguk volt, mert ott volt tesóm aki ingyen bébiszitter volt... ott volt a Pöszike nagyim, aki szintén... ott volt az udvarban Erzsike néni aki megintcsak csomszór legeltetett, és ott volt még erre rá Elvira néni aki jött néha besegíteni. 4 nő egy amúgy sem túlságosan vásott gyermekre egy háztartáson belül, és akkor még Vilmáról nem beszéltünk. Ami a mai világban történik az valami egészen más. Nem fogok most disszertációt írni arról, hogy mit jelent az, hogy megszűntek a többgenerációs életközösségek, meg úgy egyáltalán az életközösségek, már szomszéd szinten is. Inkább csak arrafelé szeretnék ma lőni egy tüzes nyílvesszőt, hogy..., hogy elmondjam nektek, hogy én nagyon szeretem az édesanyámat... és Andival kapcsolatban is azonnal sírni tudnék ha rágondolok, hogy mi az amit ő vállalt és végigcsinált jóformán teljesen egyedül... de ezt én velük "lebizniszelem". Amit itt előttetek szeretnék mondani az az, hogy az anyák napja számomra - és persze jó fankadelisen bennem ez mindig tótágast áll a többi emberhez képest - az anyáról mint lehetőségről és minőségről szól... egy lehetőségről, egy tapasztalásról amely valami olyan dolgot ad az ember életéhez amit semmilyen más úton nem tudsz megtapasztalni, és nem tudod semmivel kiváltani. Üresen fogod letudni ezt az életed ha nem tapasztalod meg. No persze itt nem a biológiai anyaságra gondolok, hiszen nem az a gyermek anyja aki megszüli, hanem aki felneveli. Ezt az alapvetést soha egy pillanatra se feledjétek, ha rám hallgattok. És ez az írás... ha tévútra botlott volna a elméd akkor mondom -, hogy nem arról szól, hogy egy történelmi magyarországos pólóban szüljük tele a Kárpát-medencét és haj reá lányok! Nem. Az én szememben ez is pontosan ugyanolyan mint a többi dolog. Annyira árnyalt, hogy nincs az a számítógép (még a kvantum sem talán!) amely annyi színt meg tud jeleníteni, amennyire széles skálán mozog a "valóság". Hiszen a fő csapás az ugye, hogy azt mondom... a lányok kimaradnak valamiből... üresen mennek el gyermek nélkül... de valójában mellé kell tennünk, hogy nem pusztán a lányok nem tudják megélni a teljességet (no persze erre az anyaság önmagában enyhén szólva nem garancia, de egy minimum "talán"...) hanem azáltal, hogy a világ itt toporog vagy inkább tapogatózik ahol... ezáltal a fiúktól pedig a "férfilét" megélésenek lehetőségét vették el. Vettük el saját magunktól. Szóval a lányok semmivel nincsenek sem különlegesebb, sem rosszabb helyzetben a fiúknál. Ezt fontos volt megjegyeznem, mielőtt azt hinnénk, hogy csak itt a kihaló fehér ember nőstény egyedei között lenne valami furcsaság. Én magam ha már itt tartunk a férfinak titulált egyedek 95%-nak nem szeretnék gyermeket szülni ha nő lennék... és tulajdonképpen a történet ambivalens részének csúcspontjához el is érkeztünk. Hiszen a közösségekben is ahova járok - márpedig nagyon sok helyen megfordulok - azt látom túlnyomó többségben, hogy a szülők módszeresen adják tovább a neurózist gyermekeiknek... a programokat rakják beléjük ahogy "kell"... azt a csupa-csupa ócska programot... nevezheted családi karmának ha nagyon akarod, de ettől sokkal kevésbé misztikus a dolog, mint amit ez a szó sejtet... Szóval. Ha nekem ebbe lenne beleszólásom akkor nem hagynám, hogy az anyaság mint olyan, ne legyen valami feltételhez kötve... de itt már megint a félreértések hada jön velem szemben, ahogy látom a lelki szemeimmel. Hiszen nem a fasizmus csimboraszaváról van itt szó. Ó dehogy. Amire én gondolok mint "feltétel", az valami egészen más... egy igazi finom, alig tapintható de mégis a levegőben harapható jelenség lenne. Valami olyasmi mint az, hogy 90 évvel ezelőtt ha valaki egy lépcsőházban verte a gyereket és az asszonyt... akkor lement a házból két férfi... bekopogtak... össze-vissza pofozták az úriembert... és ha továbbra is folytatta a dolgot, akkor el kellett hagynia a családját. Ez egyszerűen egy társadalmi jelenség volt, legalábbis többnyire. Ehhez volt neki joga. Manapság egész más dolgokhoz van az embereknek joga, az említett történethez képest tótágast áll a világ. Nyilván az sem volt jó, mert elbukott. És nyilván ez sem jó, mert el fog bukni... illetve éppen bukik, csak hát a föld forgását is nehéz érezni, mert na... remélem érthető. Szóval miközben ezer és ezer gyermek életét teszik tönkre percről percre neurotikus szüleik, azzal együtt, hogy mégis kihal a fehér ember (mert kihal... ez matek) - magyarul még így is kevés a gyermek... azt mondom, mintha a Holdon járnánk... ugorjunk egy olyan lazát a szív ügyében, és most csak rád koncentráljunk kedves olvasó! Igen rád. Mert valamiért olvasod ezt a történetet, valamiért eljutottál benne idáig, nem nyomtál még a pici x-re. Még itt vagy velem. Térben és időben látszólag én már nem itt ülök, talán napok, talán évek, talán évszázadok óta. És te most olvasod. De még ebben az életedben meg fogod érteni, hogy tényleg nincs idő. Tényleg nincs. Csak "mozgás" van. Megígérem neked, hogy meg fogod érteni. Szóval... Zente nagyon-nagyon jönni akart. Látszik is a jellemén. 4 hónapja jártunk mikor kopogtatott. És mi Andival nem voltunk elég érettek ahhoz, hogy kezelni tudjuk azt, hogy rögtön az elejétől apu és anyu legyünk egymás számára is. A szenvedélyt felváltotta a szaros pelenka. Ez a helyzet 2 mondatban - amúgy egy Háború és békét azért tudnék rittyenteni róla, gondolom ez nem csoda számodra. Minden esetre ahogy a népdal mondja, jól gondold meg kivel kötöd össze életed sorát, és itt nem Andira gondolok. Az ami velünk lett, nem miatta, s nem miattam történt. Erre volt szükségünk, ezért kaptuk az élettől. Nem ezt akartuk, de erre volt szükségünk. Te... ha benne vagy a dologban és már ott a baba... és a férfi is hozzá... azt ajánlom, ha akarsz tőle valamit, ne hagyd, hogy apu és anyu maradjatok... ne tűnjön el a Gergely és az Anna... csak mondtam két nevet... borzasztóan nehéz derbi... igazi vadvízi evezés... de már tudom, hogy mi a lényege. A gond az vele, hogy halálomkor amilyen a formám megint újra elfelejtem... Aki pedig még előtte áll... ne értsen félre! Tudom "nagymagyarország" meg minden... "több gyerek kell" - és persze ha nagyon jönni akar egy lélek... hát jöjjön! De ha te nyitsz ajtót... akkor ügyelj arra, hogy akkor nyisd amikor kell! Nem akkor amikor az a kurva egzisztenciád megfelelő lesz hozzá, mert akkor üresen mész el... lemaradsz a vonatról... hanem akkor amikor túlvagy azokon a dolgokon amiket meg akartál tapasztalni! Ne akarj jólány lenni ha rám hallgatsz... rossz se... de élj! Nem feltétlenül a sziget fesztiválon betépve egy sátorban kikötve... de ha neked az kell... ha mélyen elmerülsz benne... talán jobb anya lesz belőled mint aki annyira fasza csaj, hogy csak virágokat tesz a facebook oldalára, meg angyalokat és az ördögnél is szörnyűbb szarságokat ver a gyereke fejébe és lelkébe... szóval száz szónak is egy a vége te kis bogár... ott van benned az anya..., hogy van már lurkód vagy még nem nyitottál ajtót, az most másodlagos. Az anya ott van benned! És nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy szülsz egy gyermeket. Ennek az írásnak az a lényege, hogy a gyermeket szülő nők nagy része valójában nem anya. Életben tartja a gyermekét, de nem anyák. Lesz valami kis útszéli csoffatt fácska a gyermekükből, ki tudja - vak tyúk is talál szemet alapon még "valami" lehet is belőle... és itt nem egy Corvinus-os diplomára gondolok (mert kimondom újra, hogy az semmi! - én valamiről beszélek)... de neked te csodás kis leány... neked mammutfenyőt kell nevelned! Nem a hazáért basszus... hagyjuk ezt tényleg... százezrek értettek engem félre hosszú éveken keresztül... és most is... mert most meg azt hiszik átfordultam a ló túloldalára... lószart. A magyar fontos. A magyarnak nagy dolga van... de nem tartunk ott. Nem tartunk ott, hogy érthessük a magyart. Mert a legalapvetőbb dolgokat nem értjük. Anyának lenni... apának lenni... férfinek lenni... nőnek lenni... majd ha ezekről lesz fogalmunk... lesz fogalmunk a magyarról is. Meg a többiről is. Tudod te kicsi virág... a nők kertészek. Borzasztó hely lenne a világ nélkülük. De hát nem az. Mert jó sokan vannak. A legtöbben csapnivaló kertészek persze, de ez az írás neked szólt... ha hiszed ha nem. És te nagyon jól tudod, nélkülem is, hogy egy csodás kertet kell létrehoznod magad körül. Ahol a párod lehet férfi... és csak utána apa... mert hidd el nekem, ez a természet nem véletlen sorrendje... és ezáltal lesz inkább apa mégis... ahol te lehetsz nő... és csak utána anya... és ezáltal leszel igazi... inkább anya mégis... ahol a gyermeked lehet gyermek! Nem szolga... nem olimpikon... nem büszkeséged tárgya (!) ... hanem gyermek! ...és végsősoron... ő hozzásegít téged ahhoz, hogy a kör bezáruljon..., hogy te is újra gyermek lehess... nyilván ahogy e sorokat írom minden szőrszál áll testem egész felületén. Ilyenkor nyílnak meg az úgynevezett égi csatornák. Hogy mik ők pontosan metafizikai értelemben... nem tudom. Hogy miért ez a feladatom... azt sem tudom. Én nem lehetek anya. De megadatott, hogy lássam őket. Látom őket. Látlak téged. Sok lény galaxisokat utazik, és az általunk ismert univerzumnak a sokszorosán küzdi át magát több földcikluson keresztül, hogy megtapasztalhasson olyat... ami ott forrhat a szíved alatt... ami számodra adott. Figyelj hát kicsi virág! A tested szent! Figyelj rá! Tudod... cigi, kóla, energiaital, szar húsok, szar lisztek... és a lelked is szent! Tudod... fűrész 7, index.hu, szex és new york, trónok harca... és a párod is szent... a hát-társad! Amikor wc-re nem bírsz kimenni annyira fáradt vagy... akkor ülj fel... akkor kezd el símogatni... és akkor szeretkezzétek életetek legjobbját! Mert ez a lényeg! Mármint nem a szeretkezés... hanem az, hogy ha valóban szabad akaratot akarsz... akkor ne az események irányítsanak... hanem te! És az nehéz... Az elképesztően kemény menet! De én mindig csak úgy tudtam játszani egy számítógépes játékkal, ha a legnehezebb fokozaton volt... úgy volt benne élet...
E sorok mellvért voltak neked. Ha ma olvasod... akkor is... ha száz év múlva... akkor is. Most a golyót állják, akkor a lézert fogják.
Teljesen mind-egy... mert... mind... egy...