Kérdések és válaszok párkapcsolatról és szerelemről...
Szia Feri!

Nem szerettem volna az üzenőfaladra kitenni a kérdésem, itt szeretnék "négyszemközt" választ találni.
Felvázolnám az előtörténetet, hogy értsd a kérdésem miértjét...

Tehát: a sztori 5 évvel ezelőtt kezdődött.
Volt egy fiú, aki imádott engem, de én, mint antiracionális kiskamasz ezt nem értékeltem és sokat hibáztam ezzel kapcsolatban.
Megszakadt a kapcsolatunk egy időre.
Azóta is bánom, hogy akkor nem láttam a fától az erdő zöldjét, ami után 5 éve nyüszítek...
A kapcsolatunk megmaradt "baráti" szinten, kis túlzással. Ritkán beszélünk egymással, Neki is és nekem is voltak "futó" kapcsolataink, komolyak és komolytalanok egyaránt, de mindig őszintén tudtunk egymással beszélgetni.
5 év után az a helyzet áll fent jelen pillanatban, hogy ez a fiú 1 éve él együtt a barátnőjével, nekem pedig van valami a kezemben, amivel nem tudok mit kezdeni.
2 hónapja nekifogtam egy "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" alkotásnak, írtam egy "könyvet".
Róla. Rólunk.
Sok minden történt akkoriban, és sajnos nem csak rajtam múlt, hogy iszonyatosan haragudott rám.
Sok hazugságot elhitt rólam a rosszakarók miatt, és nem volt lehetőségem elmondani Neki az én oldalamat... egyszer, kb 2 éve volt egy alkalom, amikor meghallgatott, és csak annyit mondott: köszönöm.
Nem tudom pontosan leírni Neked ezt úgy, hogy ne egy átlagos elhibázott kis kamu-szerelmecskét láss a dolog mögött, ahhoz túl komplikáltnak élem meg.
Soha nem tudtam Őt elengedni, ez óriási hiba, de azt érzem, hogy az álmaim köpném szembe, ha ezt megtenném.
Utolsó, és tényleg utolsó húzásként gondoltam arra, hogy megajándékozom Őt ezzel az írással, minden hátsó szándék nélkül.
Nem várom el cserébe, hogy hálás legyen, hogy meglágyuljon irányomba, és semmi hasonló nem él bennem.
Az iromány kész, és arra vár, hogy a másik főszereplő is elolvashassa.
Megkönnyebbülnék, és úgy tudnám elengedni, ha erre lenne szükség, hogy igen, én megtettem amit megtehettem, és úgy fogok lefeküdni aludni, hogy ez kivételesen nem rajtam múlt...
Igen, talán tudat alatt a csodát várom, de ez csak csekély százalék bennem.

A kérdésem az lenne, hogy mennyire jó ötlet "belerondítani" ezzel az Ő jól működő (szerintem boldog) életébe?
Van ehhez jogom egyáltalán?
Szeretem Őt annyira, hogy el tudjam fogadni a valóságot.
Ez egy utolsó fűszál a számomra, utána magam akarok lenni a fűszál saját magamnak.

Várom a válaszod, szükségem van rá!

Üdv, és köszönöm: xy
 
 
 
A nyugati civilizáció az utóbbi néhány évszázadban túl görcsösen, erőltetetten élte meg a családi köteléket, majd ez mára átfordult a ló túloldalára. A szerintem egészségesnek elképzelhető formát messzire elkerüljük. Nem tudom, hogy valaha meg fogják e érteni, hogy a család nagyon fontos, hiszen oka van, hogy ki hova születik, de az érem másik oldalán pedig az rajzolódik ki, hogy egyik embernek sincs több joga a másikhoz. Hogy mit értek pontosan ez alatt? A gyermek "nevelése" (bár a legtöbb amit tehetünk egy gyermekért, hogy a szó klasszikus formájában nem neveljük, hanem "hagyjuk") meghozza a gyümölcsét. Hogy az a gyümölcs aztán úgy ölt e testet, hogy gyermekünk messzire száll és nem is néz hátra, vagy folyton visszatér a szülői fészekhez (hogy örömünket lelhessük benne), csak rajtunk múlik.
 Lehet keménykedni, meg okosnak lenni amíg kicsi az az ember, és lehet magunkat azzal hitegetni, hogy mi vagyunk a szülők, mi tudjuk neki mi a jó, de ez csak látszat. A kisember felnő, és meghozza az ítéletet, nincs menekvés az értékelés elől, és vállalni kell a következményeket. Lehet, hogy 18 vagy 25 évig "górénak" éreztük magunkat, de utána nem látjuk többé a gyermekünk, vagy csak nagyon ritkán, és még akkor is annyira tompa a legtöbb ember, hogy a gyermekét hibáztatja, akit ő nevelt fel, mintha elkezdenénk ordítozni egy virággal, aki elhervadt mert mi magunk nem locsoltuk (nem műanyag leveleket akartunk ráragasztani ugye... hanem nem locsoltuk... a legtöbb szűlő valóban olyan vak, hogy azt hiszi, hogy az iskolák meg a papírok, vagy sporteredmények majd valakivé teszik a gyerekét... persze valakivé... egy elhasznált zsebkendővé...). Ezt azért volt fontos előre bocsájtanom, mert a többi kapcsolattal is nagyon hasonló a helyzet.
 A családi kötelék nem véletlen, és nagyon sok jelet, valamint információt hordoz magában (amiről sok dologra ráeszmélhetünk), de a barátság és a párkapcsolat is nagyon hasonlóan működik. Hogy csak a saját példámon keresztül vezessem le, az én feleségemmel kapcsolatban. Az által, hogy ő a feleségem, nem felém mutat a nyíl, vagyis nem lett a "tulajdonom" (amit sokan képzelnek a házasságról), hanem pont ellenkezőleg. A nyíl pont, hogy felé mutat, vagyis a részemről arról szól a dolog, hogy a házasság intézménye által fejezem azt ki, hogy bízok a kapcsolatunkban, szeretem őt, és számára a lehető legjobbat akarom. A Viszem a balhét lemezemen lehet hallani egy férjet aki "nagy farkú" férfiakat keres felesége számára. Na igen. Erre már lehetne mondani ugye, hogy ez tényleg feltétlen szeretet, bár a példa elég radikális, és kissé "téves" is hiszen ebben az esetben vélhetően az asszonnyal voltak súlyos gondok. De a lényeg remélem érthető! Nekem nincs semmilyen valódi jogom a feleségemhez. Hálás lehetek minden percért amit vele töltök, és megtehetek mindent érte, hogy ő minél boldogabban élje az életét, de ennyi ami rám tartozik. Elvárásaim nem lehetnek, ha nem akarok szenvedni. Ez az a csapda, amibe a legtöbb ember belesik, hiszen nem tovább kutat, hanem az aktuális alannyal szemben képez elvárásokat, és így pokollá teszik egymás életét.
 A házassági eskü semmit nem jelent, az egyház hülyesége, legalábbis abban az esetben mindenképpen, ha közös megegyezéssel elengeditek egymást, vagy az egyik elengedi a vergődő másikat. Isten soha nem akart esküt kényszeríteni senkire. Ha a hétköznapok nem működnek akkor nincs az az eskü ami összetartana egy kapcsolatot, és a mindenkori egyházak melyek "esküket" osztogatnak, ilyen formán több lelki nyomorúságot zúdítottak az emberiségre, mint a keresztes háborúk, vagy a boszorkányégetések. Természetesen jelenleg a ló túloldalán "él" a társadalom, ahol azonnal feladjuk a kapcslatot, ha nem elég forró a kakaó, mert a tévé és az újságok erre kondicionálták a viselkedésünket, "találok én jobbat nálad alapon" (jobb rabszolgát). Fura ebbe belegondolni, de ha körbenézünk akkor ezt láthatjuk, hogy egymás mellett savanyodnak meg olyan emberek, akiknek semmi dolguk nem volna egymással, de valamiért mégis együtt maradnak. Valami indok mindig van, a legjobb a "gyermekek miatt" kártya. Dehát ők tudják, az ő életük. Így tehát ha a feleségem valami úton módon beleszeretne egy másik férfiba mi mást tehetnék mint, hogy elengedjem!? Nevetnének rajtam, hogy na elhagyott a feleségem? Akkor is nevetnének e, amikor találnék egy hozzám illő lányt!?
 Az emberek képtelenek meglátni a jeleket, és nem értik, hogy ha valaminek rajtad kívül álló okból vége szakad, akkor az csak áldás lehet, hiszen minden ilyen vég, valami új kezdete. De az egó világa, vagyis ez a világ amit élünk, egészen mást diktál. Presztizskérdést csinálsz abból, hogy megtartsd a párod, hogy boldognak látszódjatok, de ez csak látszat, és valójában te sem érzed így jól magad, csak az egódnak tetszik a műsor, aki púpként trónol a hátadon. Ezeket azért írtam le, mert csak így érthető meg a kérdésre adott válaszom. A könyvet van jogod megmutatni az illetőnek, mert az rólatok szól, nincs köze hozzá másnak. Ha nem teszed, akkor életed végéig kínozni fog a jogos "gondolat" miszerint, "mi lett volna ha". Egy tudatos ember ilyen magas labdát nem ad magának, hiszen ez a mazohizmussal volna egyenértékű lépés. Számba kell venni viszont sok dolgot.
 Hogy még most is úgy érzel e, mint a könyv írása közben, vagy ezzel kiírtad magadból a szenvedélyt, és már eltűnt a szerelmes homály. Akkor valóban jobb ha a polcon marad a könyv. De ha még mindig megremeg a lábad, ha látod, és gombóc lesz a torkodban, ha hallod a hangját, akkor meg kell mutatnod... Ez ugye milyen valóságos? Mégsem igaz! Ezzel az érvvel ugye milyen könnyű volna elterelni egy irányba!? A helyzet viszont az, hogy az élet sokkal hatalmasabb az embernél, és ha valaminek lenni kell még köztetek, akkor úgy is lesz, és nem te fogod megkeresni őt, hanem ő téged. Talán ez a lecke számodra ebben a történtben. Addig is engedd el, mert az élet, vagy ha úgy tetszik a létezés számára a könyved nem jelent semmit, nem oszt nem szoroz. (Lehet nekem most "családom" a feleségemmel, de ha egy másik férjet választana, akkor az a néhány év amit együtt töltöttünk madártávlatból már csak egy kis kóstoló volna egymásból.
 Amit most komoly dolognak állítunk be, az csupán "gyakorlás", vagy "kapálózás", ki hogyan éli meg.) Minden csak látszat, ezt nem szabad elfelejteni! Persze mondhatnám, hogy ha boldognak látod, és neki akarsz jót, akkor lehet, hogy hagyni kéne, de ez álszentség volna. Az ember magának akarjon jót, mindaddíg amíg az másokat nem sért (ez szinte ismeretlen fogalom ebben a világban), és az őszinteségnél sem magadnak, sem neki, jobbat nem kívánhatsz. Nem láthatsz a fejébe, nem tudhatod, hogy ő mit érez vagy mit gondol. Lehet, hogy boldognak tűnnek az utcán, de ő valójában nagyon szenved, vagy lehet, hogy elolvassa a könyvet és még ha tetszel is neki, azt mondja, hogy köszöni, de ez a hajó elment. A puding próbája az evés! Ősi mondás! Ha nem tartod magad hozzá, az élet majd úgyis helyrepofoz! De neked kell tudnod, hogy próbáltad e már a pudingot!
 Ha már többször nem jött össze, akkor bizony könnyen elképzelhető, hogy a pofont azért fogod kapni, mert nem akarsz elfogadni egy dolgot, és talán ugyanazt a dolgot nem tudod elengedni. Természetesen a lány szenvedne ha meglátna egy ilyen könyvet, és ki tudja! Talán ha ránézel arra lányra, őt mint embertársad jobban tudod szeretni annál, mint, hogy ezt átélje! Hiszen! Ha kell, hogy legyen valami még ezzel a fiúval, akkor úgyis lesz. Ha pedig nem, akkor a könyv írása egy jó terápia volt. Szándék nélkül semmiképpen ne add oda, mert az álszentség volna. Nincs szándék nélküli cselekedet ezen az emberi szinten ahol mi élünk. Ha odaadod akkor merd vállalni a "szerelmes" szándékod, és fogadd el a választ is teljes egészében bármi is legyen az. Ha magadért állsz ki, vagy tényleg állj ki, vagy maradj inkább ülve. Egy cseppnyi bizonytalanság, és másoknak is, valamint magadnak is csak szenvedést fogsz okozni. Egy könyv önmagában arra való, hogy valaki elolvassa, ez biztosan ott motoszkál benned, de ne felejtsd el! Ez csak látszat! Egy könyv maradhat "olvasatlan" is. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy a döntésed hozd meg, és a szándékod vállald fel!
 
 
 
Szia!
Én szeretnék élni a lehettőséggel és lenne egy kérdésem is. Nem feltétlenül a dalokhoz kapcsolódó, de szerintem mindenképp jó lenne tisztázni ezt a kérdést is.
Én keresztény családban nevelkedtem, és ahogy nagyobbra cseperedtem bejöttek az életembe a szexuális élettel kacsolatos kérdések is. Ebben a témában elég nehéz kérdésekre választ találni, pontosabban "igazi" választ találni itt, ebben a környezetben ami körül vesz.
A kérdésem az lenne, hogy miért van az, hogy a kereszténység elutasítja, míg keleten szinte szent dolog a szex, és hogy melyik vagy mi a helyes szemlélet. Szex fogalma alatt nem feltétlen a nyugati, eltorzult, orgazmusorientált szexet értem, hanem két ember egy mélyebb egymásra hangolódását.
Köszönöm előre is a válaszod.
Csongi




Nagyon fontos tisztázni, hogy bár keletről származik a Káma szútra (magyarul az eredeti szanszkrit fordításból „a szerelem vezérfonalai”), addig az Indiában élő nők a világon az egyik legkielégületlenebb női társadalom szexuális téren. Nagyon sok ilyen hasonlat van, hiszen amíg az USA a szabadságot hirdeti, ő a legnagyobb rabszolgatartó (még Kínánál is sokkalta nagyobb) napjainkban is, vagy például amíg a magyarság mindenkori kultúrája hangsúlyozza a becsület, és a tisztesség "dolgát" addig jelenkorunk magyarságára ez a legkevésbé jellemző tulajdonság. Az Indiában élő emberek többsége egyáltalán nem vallásos, valamint szexuálisan teljesen analfabéta, mégis India a kulturált szexualitás és a vallás bölcsője. Ugye milyen fura!? Jó tükör ez a világnak, csak a világ nem akar soha belenézni ezekbe a szép tükrökbe. A kereszténység szó, illetve a fogalom amit alatta értünk, annyira egyénre szabott, hogy mindenki mást ért alatta, akárcsak a "hazafiságon", és még számtalan ezekhez hasonló összetett fogalmon.
 Azt, hogy konkrétan melyik, magát kereszténynek valló felekezet hogyan viszonyul a szexualitáshoz hosszú-hosszú oldalakon át lehetne elemezni, de az igazság az, hogy ezeken a felekezeteken belül is eltérő az egyének véleménye, amit ha tényként kezelünk, akkor szépen kirajzolja, hogy gyakorlatilag nem érdemes egy ilyen játékba belemenni, mert végeláthatatlan és értelmetlen fejtegetés volna. Szóval nem érdemes sem keletről, sem nyugatról úgy vélekedni, hogy egy kalap alá vesszük az egyéneket. Mindkét helyen hemzsegnek a szellemi analfabéták.
 A "kereszténységgel" kapcsolatos talán legmeghökkentőbb marhaság a cölibátus, amely legalább a protestáns vallásokból kimaradt, de ezekre az elfajzott életellenes szokásokra ki sem térnék, hiszen az én tollamból már amúgy is sokszor lehetett olvasni, hogy a legtöbb vallás a halált ünnepelni. "Helyes szemlélet" természetesen nem létezik, hiszen a világ pontosan így van kitalálva. Hiába talált ki Mózes 10 parancsolatot, hiába költöttek imákat, és hiába próbálja sok-sok vallás elhitetni az emberekkel, hogy vannak "szent írások", melyeket az Isten tollba mondott... ez mind-mind azért van, hogy rabszolgaságba terelhessék az embereket, mégpedig nem fizikaiba, hanem szellemi rabszolgaságba, ami még sokkal súlyosabb mint a fizikai, hiszen egy cellában ülő ember is lehet lélekben szabad (ahogy volt rengeteg ősünk), de egy mekdonáldszban gubbasztó embernek csak a szellemi nyomor, és érzelmi láncok maradnak.
 Nagyon örülök, hogy említetted, hogy nem csak nyugati szemléletű, orgazmus orientált szex létezik. Igen, aki a tantrikus szex fogalmát nem ismeri, az valóban nem tudhat túl sokat az "együtt-létről", de ennek ki-ki érdeklődése szerint nézzen utána ha akar. A múlt században és előtte általánosan elfogadott szemlélet volt, hogy a szex csak a férfiaknak "jó". Több ezer éven keresztül magasról tettek arra, hogy a nőnek mi a jó, pedig tudták, hogy a nők is képesek élvezni a szexet. Sem a g pontjuk, sem a csiklójuk nem az első világháború után nőtt ki, előtte is volt. Hogy milyen világméretű, nemzeteken és kultúrákon átívelő sötét lobbi kényszerítette rá a női társadalomra azt, hogy ha valaki "élvezett", akkor az eretnek, azt nem tudom, de kár is erről értekezni. Valószínűleg ugyanolyan nagyot fog fordulni a világ a következő száz évben, mint amekkorát az elmúlt száz évben fordult. Amit fontos lehet megjegyezni az talán az, hogy a pornó nem véletlenül van ilyen mértékben propagálva, és promótálva. A pornó a valóságban közel sem akkora üzlet, hogy ennyi internetes oldalt, és filmkészítőt eltartson, de a piac látszólag mégsem húzza ki alóla a széket. Hogyan lehet ez? Na igen, ez az én "összeesküvés elméletem", de a magam részéről annak a jeleit vélem felfedezni, hogy nagyon is jól irányzottan, és összehangoltan próbálják minden területen rávezetni az emberiséget, hogy a szex alapvetően az orgazmusról szól. Nem kevés ember világosodott meg szex közben, nagyon csinyján kell ezzel a dologgal bánni a legfelsőbb köröknek, hiszen ha szexuálisan kulturáltak lennénk, és nem csak "kutya-nyúl" módjára volna az életünk része az együtt-lét, akkor bizony sok fejfájást okoznánk egy idő után a rabszolgatartóinknak.
 A szexben sok mindent megértesz, sok dolog letisztul benned, sok választ megkapsz, ha valóban jelen vagy! Ha csak automata pilótaként reszelsz, és közben másra gondolsz, akkor természetesen nem ilyen a játék. Szexnek valóban nem is lehet nevezni azt, amikor "legalább fél óra előjáték" (természetesen nem másodpercekhez lehet a minőséget kötni, de valahogy érzékeltetnem kell), valamint fél óra utójáték nincs. Az csak egy szimpla dugás akkor. Márpedig minden nyíl ebbe az irányba mutat, hogy ha a rádióban a dalok 3:30-ak, akkor a szex, "orállal", "anállal", együtt 15:30-nál lehetőleg ne legyen több.
 A fiatalokkal kapcsolatos tapasztalatokat újra már nem írnám le ha nem gond, erre régebbi írásaimban sokszor kitértem. Sajnos a lányok többsége bele van kényszerítve már olyan korában a "szexbe", amikor ő még nem volna érett rá. Voltaképpen a fiúk is rá vannak kényszerítve, de ők egy más szemszögből. Aki nem "szexel", az nem menő. Ha nem vagy menő, az pedig sok fájdalmat okoz. A média hathatós munkájának következtében sajnos egyre kevesebb fiatal fiú tud, vagy egyáltalán akar szemben evezni az árral, és nem tenni olyan dolgokat, melyekhez amúgy a szíve mélyén nincs is kedve. Ez olyan mintha a fiamat egyfolytában felállítanám, miközben ő a mászós korszakában van. Egy életen át tartó gerincsérv lenne az eredménye. A lányokkal hasonló a helyzet. Egy életen át vérző sebeket gyűjtenek össze, és elképesztően sok frusztrációt, amely az ágyékukban összpontosul. Ez a rengeteg emlőrák, illetve méhnyakrák szerintetek valóban a HPV vírus miatt van? Na persze... Csak az emberek egyszerűen nem látják az összefüggést.
 A legtöbb nő utálja magát szexuális szempontból, és erre a folyamatos frusztrációra az egész élete "elmegy". Képtelen elengedni magát, és csak kifelé próbál "bizonyítani", de ő semmit nem kap a szextől. Főiskolás korára a lányok nagy százaléka már ki is ég, aki még nem, annak vagy szerencséje van, vagy a diplomaosztóra már ő is összetörik. Na persze a fiúk szexuális frusztrációja is óriási, de itt elsősorban ezzel a szintén tradicionális baromsággal van a gond, hogy a lánynak fiatalabbnak kell lennie. Ezt is nagyon sürgősen le kellene vetkőzni a társadalmunknak, de sajnos nem mutat erre semmilyen biztató jel.
 A férfiak nagy tanárnak hiszik magukat, amikor tőlük fiatalabb virágszálakat pornófilm módjára betanítanak a "szexrabszolga üzemmódra". Hát ez "szép" teljesítmény, de valójában sok milliárd életet tett már tönkre. Hogy politikai, vagy éppen teológiai kérdése e az ugye manapság elég homályos, de tény, hogy például a zsidóság mint vallás is rengeteg enyhén szólva furcsaságot tartalmaz, és bár "szépítik" az ősi tanításokat, azért az én fejemnek némelyik dolog nagyon durvának tűnik. Levelezést folytattam ezekről egy ortodox zsidó fiúval, aki szerint semmi durva nincs az ortodox zsidó tanítások szexualitásra vonatkozó részeiben, de nekem már a körülmetélés is magas... Na persze lehet erről magas filozófiai és teológiai alapokon beszélni sokat, de a lényegen nem változtat. Ha az ember isten teremtménye, akkor a testünket alázatosan illene kezelni, és ezt én speciel még a tetoválásokra is értem, nemhogy egyéb torzításokra, a körülmetéléstől kezdve egészen a pirszingekig. Bármilyen ősi, tradícióra hivatkoznak, nekem ez nem "emberi", de természetesen mindenkit emberként kezelek, aki ilyeneket visel az életében. A megmagyarázó dumája nem érdekel, de az is tény, hogy ettől nem érnek a tettei sem többet, sem kevesebbet. Ezt is fontos szem előtt tartani.
 Visszatérve a fő csapásra, én nem tudom biztosan, hogy a jelenlegi keresztény egyházak hogyan viszonyulnak a szexualitáshoz, de úgy gondolom fontos volna, hogy a gyermekek ne elfojtsák magukban az érzelmeiket, hanem meg tudják élni őket. Fontos volna, hogy fizikailag talán, de lelkileg teljesen éretlen lányok háta mögött ne zakatoljanak "dévid hásszelhófok", és fontos volna, hogy kamasz fiúk ne törjenek teljesen össze a hosszú sóvárgási időszak miatt. Fontos megérteni, hogy a szexualitás terén, a nyugati, és a keleti világ teljesen össze van kavarodva, és a lelki öngyilkosság felé hatja a szekeret! És ez elsősorban a férfi társadalom hibája, aki az egója miatt több ezer éve hadat visel a női társadalom ellen. A számításuk sajnos be is jött, mert a nők elkeseredett válasza egy idő után a feminizmus és a karrierizmus lett, amely már valóban felér egy lelki öngyilkossággal. A szex nagyon fontos dolog. A szexuális frusztráció megmérgezheti az egész életet, és be kell látni, hogy egy párkapcsolatban kritikusan kényes ponton áll. Ha nem megy a szex két ember között, akkor bármennyire jól kijöhetnek a többi dologban, a kapcsolat egy idő után nem lesz számukra örömteljes, vagy belátják, vagy nem. Természetesen itt a fiatal párokra gondolok.
 Mindig az az afrikai történet jut eszembe, ahol egy törzsnél 14 éves koruk után a fiatalok egymást váltogatták, és mindenki volt mindenkivel egy hónapig. Utána 16 éves korukban párt választottak, és mindenki a választott párral élte le boldogságban az életét. Ugye milyen "undorító"!? És még működött is!? Vajon miért? Biztos a sátán teremtményei! Bezzeg ti európaiak, ahol az volna a nemes, ha csak a férjeddel fekszel le, majd szenvedsz egy egész életen át, mert ő egy érzéketlen tuskó az ágyban! Na igen! Tapsoljon ennek a pápa, meg aki akar.
 A pornóipar és a Vatikán ugyanarról szól, ezt  fontos megérteni. Hogy szexuálisan frusztráltá tegyen! Látszólag egymással szemben állnak, de ez csak a látszat! Valójában ugyanazt a célt szolgálják, hogy rabszolga légy! És te elfojtod az érzelmeid, vagy éppen azoknak élsz! Teljesen mindegy. Jó rabszolgák lettetek! Fura, hogy a híres könyvben ugye (Galaxis útikalauz stopposoknak) az van, hogy az élet értelme: 42. A legtöbb megvilágosodott ember az elmúlt néhány ezer évben azt mondta, hogy a férfinak csak 42 éves koráig van szexuális vágya, ha előtte "normális" a szexuális élete. Ez után csak önmagának és a családjának él. Hát nézzetek körül, és legyen az a válasz, amit láttok!