Kőházy Ferenc, vagyis FankaDeli kecskeméti rapper, hiphopénekes-dalszerző és szövegíró tizenöt évesen lépett a nyilvánosság elé.

Megjárta a diszkók világát, majd internetes videóival rövid idő alatt népes rajongótábort szerzett magának. Új színt hozott a hazai rapműfajba, mert szövegeivel felülemelkedik az amerikai gettórap témáin: hazáról, nemzetről, magyarságról szövegel. Bár a magát utcagyerekként definiáló FankaDeli egy ideje a Jobbik szellemi holdudvarát erősíti, szókimondásával a nemzeti tábor keményvonala­sait is megosztja.

– Néhányan neked rontottak a Magyar Szigeten adott koncerteden, és az idén több fellépéseden is ért incidens. Honnan jön ez az indulat, illetve az, hogy te a székelyeket románnak, Slotát nemzeti hősnek tartod, örülsz Trianonnak, mindezek végén pedig lezsidóznak, lehazaárulóznak? Mint a Jobbik szellemi holdudvarához tartozó alkotót, árnyalta ez a radikális oldalról kialakított képedet?

– Jó kérdés. Ez az emberről szól, nem arról, hogy éppen milyen közegben vagyunk. Az ember pedig olyan, hogy ha nem szimpatikus neki valaki, akkor hajlamos az ingó firmát Fingó Irmának érteni és ezt nagy lelkesedéssel tovább is adni. Így hát azt tudom mondani, hogy meg sem lepődtem a dolgon. A Jobbik szellemi holdudvara természetesen megtisztelő halmaz számomra, de ettől függetlenül én az egyénekben gondolkodom – főleg ha a magyarságról esik szó –, szóval érdemes kerülni ezeket a dobozokat.

– Sokan felróják neked, hogy a hiphop és rap alkalmatlan műfaj a magyarságról, nemzetről alkotott gondolatok interpretálásához.

– Miután számtalanszor megtettem, nem tudok már energiát fordítani arra, hogy újra és újra elmagyarázzam: a rapet az amerikai feketék valójában csak exhumálták. A ritmusra, rímekben beszélés jóval ősibb műfaj annál, mint amit sokan az amerikai gettók zenéjéhez kötnek. Amikor elmagyarázom, hogy a rockzene sokáig csak a drogról szólt, miközben a hiphop nacionalista, lokálpatrióta műfaj, sokan kiakadnak. Mindig elmondom: ha csak annyi nacionalizmus szorult volna belénk, mint azokba a néger gyerekekbe, akik az amerikai zászlós alsónadrágjukban nyomják a lokálpatrióta dumájukat a territóriumukról, ha itt mindenki csak ennyire szeretné a saját kis darabkáját és a hazáját, már sokkal előrébb tartanánk.

– A hiphopközeg meglehetősen konfrontatív: ha valami nem tetszik, sokszor indul a beszólogatás. Az természetes, hogy az értékrended alapján, vállalva a számkivetettséget, a keményítőn meg mariskán élő rappereknek is alaposan beolvastál. A téged hazaárulózóknak nem járna ki az ehhez hasonló észosztás?

– Nem, mivel ma már látom, én voltam a legnagyobb hülye, amikor ezeknek a srácoknak azt mondogattam, hogy ne füvezzenek, ne tekintsék és nevezzék a nőket ribancnak, meg ne az legyen a szombat esti matiné, hogy élesben lejátsszák a Harcosok Klubját. Már tudom, hogy többen és előbb észhez tértek volna, ha nem dumálok. Hagynom kellett volna, hogy megegyék, amit megfőztek. Most, huszonhét évesen kellett ráébrednem arra, hogy átformálhattam volna az egész rapszakmát azzal, ha a kezét elengedem. Ez egy kártyavár, amely már rég összedőlt volna, de éppen én lettem az, aki összetartotta. Felbőszítettem és egységbe rántottam őket azzal, amit mondtam – így lettem én a közellenség. Másrészt úgy gondolom, mindegy, hogy egy Eminem- vagy Nagy-Magyarország-pólóshoz vagy éppen egy focimezeshez milyen jelentéseket társítunk. A lényeg mindig a külsőségek mögött van. Csak az számít, hogy az ember azt képviseli-e, amit valójában szeret, ami valójában róla szól, vagy abban él, amit a környezete ráerőltet. És persze a legfontosabb, hogy képes-e szembenézni önmagával. A tömegnek csak súlya van, nincs intelligenciája.

– És mi a közös halmaz?

– Éppen erről beszélek. Állítsunk szembe néhány SNS-szavazó nacionalista szlovákot egy hazai szkinheddel és egy cigánnyal. Mondanom sem kell, a Slota-hívek mindkettőjüket „büdös magyarnak” tekintik. Ha tágítjuk a kört, ugyanezt elképzelhetjük egy szlovák–magyar párossal, szemben velük mondjuk egy csapat Párizsból kitelepített algériaival. Na ekkor lehet nagyon gyorsan kibékülni. Gyönyörű körképet kapunk a végén, amely nagyjából mutatja, hogy amíg a földönkívüliek nem támadnak meg minket, addig ezen a bolygón elképzelhetetlen a béke, az egység, az emberség. Engem pedig most már elsősorban az ember érdekel.

– Gondolom, ez inkább áthatja, mintsem váltaná a magyarságról vallott gondolataidat.

– A magyarságról való gondolkodás kapcsán nagyon fontosnak tartom a múlt áttekintését. Úgy gondolom, az őseink példáját kellene elsősorban szem előtt tartani. Ők körülnéztek az adott korban, amelyben éltek, felmérték a terepet, és megpróbáltak válaszokat adni arra, amit akkor láttak. Ezt kellene tennünk most is, persze fontos, hogy jelenkori eszközökkel és viselkedéskultúrával. Emellett el kellene kerülni, hogy egy óriási hagyományőrző szakkörré alakuljon az ország. Akasszuk szögre egy időre a huszárgúnyát és a többi történelmi ruhadarabot is, menjünk ki, nézzünk körül, és aztán cselekedjünk!

– Internetes blogodon a rapperek mellett kiosztottad a hazai könnyűzenei élet, sőt a népzene egyes ikonikus előadóit is. Elpuhulásról, megalkuvásról, álszentségről, utóbbi esetben megélhetési hagyományőrzésről írsz és beszélsz.

– Már ezt sem tenném. Belátom, hogy nem kellett volna ítélkeznem. Persze mindenről és mindenkiről megvan a véleményem most is, de rájöttem, hogy az ő történetüknek nem sok köze van az enyémhez. Miért is kellene beleszólnom abba, hogyan intézik a dolgaikat? Ezt folytatni szélmalomharc, olyan, mintha továbbra is mondogatnám, hogy ne füvezzetek, gyerekek. Hogy klasszikust idézzek, amit persze az egyik dalszövegemben eltorzítottam: „Az igazság benned van, de nem belezlek ki érte.”

– Két új lemezed jön ki hamarosan. Mit kell tudni róluk?

– Az egyik címe az lesz, hogy Leltár miatt zárva, ami stílszerűen érinti azt, amiről itt beszéltem. A másik pedig …itt béke van címmel jelenik meg. Mindenki kitalálhatja, hogyan kezdődik a mondat.

– A Suhancos nagyon különleges és népszerű formáció volt. Szabó Balázs prímással néhány éve szétmentetek, aminek a Jobbik melletti markáns kiállásod volt a kiváltó oka. Most, hogy elmondásod szerint átértékeltél bizonyos dolgokat, van esély rá, hogy újra összeálltok?

– Balázzsal mostanában sokat beszélgetünk, hogy úgy mondjam, „újra”. Ő is sok mindent máshogy lát már, és én is. Azt a történetet, bár abban a formában valóban nem működött, mindketten túllihegtük, de tanultunk belőle. Még nem tudom ugyan, mit hoz a jövő, de ez hamarosan kiderül. Bárhogy is lesz, az úgy lesz jól, ahogy van. Hiszen „jól tévedni emberi dolog”.

2010.10.12. 16:25