Az életről.Hiszen nem értitek, hogy az élet lassú haldoklás. Hogy ez kínhalál e, vagy méltóságteljes elmúlás csak rajtatok múlik.

De hiszen a méltóságot sem értitek, ugyanis az nem a "méltóságos úr"! Az élet akár a szél, mely kedvére hajlítja a búzamező arcát. Sosem vesz fel kétszer ugyanolyan alakot. Fújhat egy felől máskor is, de néhány szál ezúttal vagy engedetlen vagy túlzóan hajlékony lesz. Az élet nem vár arra amíg te rágódsz a múlton, és arra sem vár amíg ábrándozol jövődről. Hiszen jelen "valójában" nincsen, de közben mégis "csak" a jelen van! Érted ezt? Ha nem érted akkor rágódj továbbra is a múlton, és merülj el a jövő lehetőségeiben. Én élek a jelenben, amely pillanatról-pillanatra múló, mégis egybefüggő, akár a folyó cseppjei. Aki megszületik az meg is hal, ez igaz, sőt ettől semmi sem igazabb, a tények világában, de ez a haldoklás, mégis az életbe vezet. Az életbe, melynek a bejárata szintúgy a halál, ahogy a nap köszönt rá a sötét éjszakára.

Az igazságról
Hiszen nem értitek, hogy az igazság nem birtokolható. Nem megvesztegethető hivatalnok, vagy könnyűvérű utcalány aki úgymond a "tiéd" lehet. A tények világában hogyan is érthetnéd az igazságot, ahol a "mitek" hódítanak, és a kutyát sem érdekli a "miért". A tények világában te is elhitetted magaddal, hogy az igazság csupán annyi, hogy "ez meg az történt". De lépsz is tovább gyorsan, hiszen a lelkiismeret még mindig nyitná a száját, hogy feltegye a fénylő napnál is világosabb kérdését! "Mégis vajon miért?" De hogyan is kérdezhetne, hiszen te szemfüles módon tömködöd tele pofáját párnád csücskével, és gyorsan a másik oldaladra fordulsz. Mivel álmodsz! Éber álom ez, ahol valóban nem sétálsz neki a lámpaoszlopnak, de ettől többet keresve sem tudsz felmutatni. Álmodsz az igazságról, és közben a tények köveivel dobálod az élet melletted elsikló vonatát. És mit érnek ezek a kövek? Csak szitkozódást, vagy egy-egy szerencsétlen halálesetet váltasz ki velük. Ahogy szokták mondani, a tények makacs dolgok. Makacsak bizony, hiszen a diktátor nem szeretné elveszíteni "trónusát". A tények is diktálnak, és uralkodni szeretnének rajtunk, tűzzel vassal üldözik a miérteket, de azok időről időre megszólalnak szívedben. Addig semmit nem tudhatsz az igazságról, míg nem vándoroltál keresztül a miértek földjén. Veszélyes vidék sok láppal és mocsárral, de ahogy Wass Albert emberei is tették... Csak figyeld az őzek nyomát és kijuthatsz e veszélyes terepről. De még egyszer óva intelek! Ne ülj a tények kényelmes fotelébe, mert csak éber álmodat dédelgeted. A lábad is kistócolják, a fejed alá párnát tesznek, de a képernyőn látható műsort ők váltogatják helyetted. Náluk van az irányító. Te meg csak nézed amit eléd tesznek. Mindig csak azt a néhány csatornát. Ha másra azt mondod, hogy "beszűkült" vagy éppen "elvont", akkor te magad mi vagy a tényeiddel? Az igazság nem drágakő, melyből egy létezik és az valakié lehet. Az igazság az ég kékje, melyből valóban egy létezik, de az "csakis mindenkié" lehet. Te nem vagy hajlandó felfelé nézni, csak a lépted nyomát bámulod folyton. Pedig nem csak álmodni kellene az igazságról, hanem "megnézni magadnak".

A teljes cikk a magyarfoldre.hu oldalon olvasható IDE kattintva.

2010.07.12. 09:30