Blogin írta rólam az ellenkultúra hasábjain: "FankaDeli kijött a stégre"

"Van olyan, hogy az ember úgy érzi, elért valamit, amire büszke lehet. Büszkévé tehet éppenséggel egy jól sikerült muffin vagy zenei karrier is. A lényeg, hogy ez a büszkeség némileg szelíd is legyen, nehogy túlértékeljük szerepünket. A statiszta büszke lehet, mert részese a jó előadásnak, de nem ő a mozgatórugója, pótolható és jó, ha alázattal végzi fontos munkáját.

FankaDeli a nemzeti oldal rappere, aki nemzetiszínbe öltöztette azt a zenét, amelyről sokaknak a négerek és a bűnözés jutott eszébe. Kétségtelen, hogy értékesebb szövegtartalom, hogy mit jelent magyarnak lenni, mint a nőkről és a pénzről rímelni. Most azonban Kőházy Ferenc úgy érezte, a hazai zenésztársadalmat is helyére kell tennie, ez a nehéz feladat reá szakadt, neki kell rendre intenie a renitenskedőket, akik esetleg másképp gondolkodnak, mint ő, a kuruc.info-rapper. A felebaráti szeretet vezeti, mikor kioktatja a hazai zenei élet elmúlt több mint húsz évében meghatározó Kovács Ákost.
„Az újkori Magyarországon példátlan minőségben és hatékonysággal kezdte meg tényfeltáró, valamint a valósággal szembesítő munkáját a Kuruc.info, a Barikád magazin és a Szent Korona Rádió stábja!” – írja a rapper-műsorvezető. Amikor találkoztunk, Fanka, te még egyáltalán nem voltál egy ilyen szellemi gettó tagja, éppen csak kezdtél megvakulni. Talán emlékszel, mondtam neked, hogy nagy ára lesz annak, hogy a Viváról a Kuruc.infóra vándorolsz, de azt még én sem gondoltam, hogy téged is ilyen könnyen elragad a láz, és minden tudás birtokosává válsz, aki tényleg elhiszi, hogy csak az létezik, ami körülötte van, csak az minőségi, hiteles és őszinte.
A nyilvánosságra hozott videó tartalma az alábbiakban foglalható össze: Kovács Ákos állítólag egy kecskeméti kávézóban beszélgetett, ahol Fanka két barátja állítólag véletlenségből hallotta, hogy a zenész állítólag olyat mondott, ami nekik nem tetszik. S bár nem tudjuk, hogy pontosan mit, mert Fanka szerint az úriemberség alapja, hogy nem mondja el, azért sejtet. Beindult a szocialista gőzhenger, ki tudja, hol áll meg? Az úgynevezett politikai foglyokról (radikális terimnus technicus, jelentése: Budaházy és társai) eretnek véleményt hangoztatott, ezért a számonkérés.
Megtudtuk azt is, hogy bár nem ismerik egymást, Fanka mégis úgy érzi, nyílt videóban kell elmondania, hogy az, amit Ákos mondott (bár nem mondja el, mit mondott) nem helyes. Hovatovább rapper Feri fel is szólítja idősebb zenésztársát, hogy valljon színt nyilvánosan: mit gondol erről a kérdésről. Gondolatbűnt követett el Kovács Ákos, most ostorozza meg magát, mert kiírja a nemzeti oldalról a krónikás rapper. Egyesek a holokauszttagadást büntetnék, mások pedig az eltérő véleményt, ilyen ez a világ.
Aquila non captat muscas
Tisztázzunk néhány dolgot, hogy egyértelművé váljék a helyzet komikuma. Ferenc a videóban többször kijelenti, hogy nem személyeskedne, de azért Ákos kozmopolita, sőt multikulti, valamint feminin mozdulatai vannak. Ákos vajon azt válaszolja, hogy Ferencnek meg krumpliorra? Aligha, Ákos ugyanis kibírt húsz-egynéhány évet anélkül, hogy látványosan, nagy nyilvánosság előtt hülyét csináljon magából, például főzőműsorokban sem prostituálja magát.
Ákos erre több okból nem fog válaszolni. Bár Feri úgy fogalmaz, hogy ország-világ elé kívánta vinni az ügyet, azért a videót megtekintő tizenötezer ember közel sem reprezentálja az egész országot vagy világot, bármennyire is jól esne ezt hinni. Még az is előfordulhat, hogy a sokaság éppenséggel nem érdeklődik annyira a kokárdarap iránt. Bizonyosan ezért nemzetáruló is.
Nem pofátlanság, hanem egyenesen tudatlanság, tiszteletlenség, a szakmai alázat hiánya kozmopolitának nevezni Ákost, aki már húsz éve is Istenről és egy olyan rendről dalol, ami Feri zenéjében a „magyar vagyok, bennem magyar minden emlék” sorban jelenik meg. Hogy érthetőbb legyen: Ákos valóban olyan minőségben szólal meg, ami sokak számára nem érthető, de nekik ott van Feri zenéje.
A kozmopolita ember nem kötődik hazájához. Feri, hallottad te már Ákostól az 1956-ot? Érted te a 101-es szobát vagy csak idézed Orwellt? Ákos már akkor konzervatív jobboldali értékrendet vallott és a hazai zenei élet alakítója volt, amikor az ovis Kőházy egyáltalán beszélni próbált, nemhogy kántálni.
FankaDeli számára multikulti Ákos zenéje. Nos, elég jelentős mennyiségű hallucinogént kell fogyasztani ahhoz, hogy egy értelmes ember ilyet kijelentsen.
Ha már multikulturalizmus… emlékszünk még Kőházy a magyar zenetévén is sokat futott Gyertek ki a stégre című művére? Akkor még nem ismertem személyesen, azt hittem, csak egy újabb cigányrap, meg multikulti. „Nincsen gondom, / régen túl vagyok már azon a ponton, / amikor érdekelt még az összetartás.” De régen volt ez a zene, ez a stílus, nézzünk valami frissebbet, szép turulos rapszöveget! „Én zsidók közt nőttem fel és romákkal róttam a tereket, / De minket csak úgy hívtak: gyerekek.” (Magyar földre)
Az azóta kikerekedett zenész úgy gondolja, nyilvánosan számon kérhet valakit egy valahol állítólag elhangzó, neki nem tetsző magánvélemény miatt, sőt a diszkréten rohadó fal előtt ülve még meg is fenyegethet valakit, aki minden túlzás nélkül több ezer magyar ember jogos tiszteletét érte el. Ő számon kér, nyilvános választ vár. Mint az egyszeri Kossuth téri vagy jobbikos: „mi vagyunk a nép, az Ákos pedig monnyon le”. Tisztázni akarja, hogy Ákosnak mi a magánvéleménye egy folyamatban lévő büntetőügyről. Ez olyan eset, mintha Feri parancsára nyilvánosan kellene a péknek véleményt mondania a spontán magömlésről. Ferenc úgy érzi, hogy zenészként állandóan politizálnia kell, Ákos meg úgy gondolja, hogy művészként ritkábban.
„Talán nem is tartasz úriembernek” – mondta. Nem, Feri, senkinek sem tart. Nem is tudja, hogy mit motyogtál az árjás pulóverben. Egy vélemény csupán a tiéd, akkor is, ha a ritmusosan mikrofonba beszélt gondolataidat most divatos a kocsmákban elismételgetni. Ákos magánbeszélgetésben elhangzott véleménye is csak vélemény, bármi is legyen az, de tudod, mit? Többet adok rá.
Szégyen, hogy magyarázkodnom kell barátaimnak, mert korábban sok dologban közösek voltak a gondolataink. Nem tudom nekik elmondani, honnan veszi a bátorságot ez a srác ezekre a mondatokra: „Én egy nagy odamenős vagyok. (…) Mindketten tudjuk, hogy annak nem lett volna jó vége, ha ott vagyok, és hallom ezt a mondatot.” A nemzeti oldal krónikásának érvrendszerét hallottuk, és igen, szégyelljük magunkat miatta.
Nem, erre pedig nem kell válaszolni, nem szólítok föl senkit semmire. Itt már nincsen józan ész. Néhány szavazat kellett, és azok az emberek, akiket korábban szerettem, becsültem és büszke voltam rájuk, most a porban hevernek néhány aranygarasért. Hányingerem van az egész nagyképű és okoskodó felhajtásból, abból, ami történt veletek.
Blogin"

---------

Pozsonyi Ádám írta rólam a Magyar Demokrata hasábjain:

"KORSZELLEM - Fentről le

Nincs bajom a Fankadelivel. (Uram, Teremtőm, de elegem van már, hogy mindig mindenhol rákényszerül az ember az elhatárolódásra vagy a felsorakozásra, különben nem kap tagságit a gittegyletben). Jó szándékú srác. A szöveg is úgy-ahogy megáll. De valamit ki kell mondani. Persze megint nekem.
Volt egy pillanat. Egy pillanat, amikor talán gátat lehetett volna vetni az egész jelenségnek. Megállítani. Vagy ha nem is gátat vetni, hát legalább jelképesen tenni ellene. Valami szimbolikusat. Ami erkölcsileg felmutat valamit. Mint amikor Zrinyi kirohant a halálba, még ha maga is tudta, hogy látszólag felesleges az egész. Igen, azt a pofont akkor le kellett volna kenni.
1964 (hónap, napot nem tudom), amikor a kis trónörökös Károly herceg, annyira belelkesült a lentről felbuzduló proli bomlasztáshullám – a beat mozgalom – „nagyszerűségén”, hogy haját behódolása jeléül gombaformára vágatta. És az uralkodó, a ma is „trónon” lévő II. Erzsébet, ahelyett, hogy akkora pofont kent volna le neki, hogy a fal adja a másikat, a négy gombafejűt lovaggá ütötte. Ezzel a lovagi cím értékét is devalválta, és kinyilvánította a világ feje tetejére állításának elismerését.
Egész a huszadik századik az volt a rend – a világ és az univerzum rendje – hogy az alsó kaszt másolja a felette lévőt. Hozzá idomul. Azt próbálja utánozni. Az alacsonyabb rendű, a kezdetlegesebb, a magasabbhoz, a felette állóhoz. A nagypolgár másolta az arisztokráciát – innen a sznob kifejezés eredete – a kispolgár a nagypolgárt, a proli a kispolgárt. Az Andrássy úti villák mind a nemesi kúriák koppintásai. Butított verziók. De a pofon nem csattant el. A pápa ma popdalokat gügyög, az iskolában a hülyéhez, a lemaradthoz igazodik a többség, az egészséges alkalmazkodik a hátrányoshoz, s egy fehér, közép-európai magyar gyerek a fekete, amerikai gettó-bűnözők formanyelvét vallja s teszi magáévá. És ezért lelkesednek. És nincs senki, aki felfogná, hogy ez beteg és életveszélyes folyamat.
Hej, az a pofon. Az nagyon kellett volna. Félek, most már késő.
Pozsonyi Ádám"

2010.02.24. 15:50