Az Új Magyar Honfoglalás előadás sorozat véget ért! Szegedi Csanáddal úgymond nem sokat lacafacáztunk. Megismerkedésünktől számítva két hónapra már úton voltunk.

Sokan lakossági fórumnak nevezik, én jobban szeretem az előadás szót. Nagyon sok tapasztalatot gyűjt az ember 13 előadás alkalmával, talán még többet mint előtte az iskolákban, ahol megfordultam. Hála Istennek többnyire pozitív töltetű tapasztalatokról van szó, de magamban nem söpröm szőnyeg alá a kínosabb tanulságokat sem. Ahogy szoktam mondani, az előadások mindig rendhagyóak voltak, hiszen minden egyes alkalommal kicsit máshogy közelítettem, de remélhetőleg végül ugyanoda érkeztem. Ezt persze csak Szegedi Csanád tudja igazolni, aki hallotta az összes "nekifutásom". Itt nem sportról vagy éppen hobbiról van szó, hanem egy olyan tevékenységről, amelyet már anno említettem. Az a bizonyos dolog az ember életében amit nem lehet "nem csinálni". Csinálni kell, mert óriási a baj és a magam fajta ember elhitette magával, hogy képes ezen valamelyest változtatni. Töretlenül hiszem ezt és így kénytelen vagyok tovább menni! Kevés embertől hallottam olyan minőségű egyenes beszédet életem során mint Szegedi Csanádtól, amely nem csak élmény számomra, hanem példa is előttem. Az "ő oldalát" nem szeretném feszegetni, de őszintén remélem, hogy én is jó emlékként maradok meg benne. Talán nem is gondolná az olvasó, hogy milyen keveset beszéltünk Szegedi Csanáddal az elmúlt fél évben és abban a kevésben milyen "sok" volt. Lehetséges, hogy az is hozzájárul ehhez, hogy gyakorlatilag egykorúak vagyunk és egy "seregbe" születtünk. Most viszont szétválnak az utak, hiszen rengeteg a helyszín és hála Istennek egyre több az érdeklődő, így éjt nappallá téve rójuk az országot a következő 3 hónapban. A magam részéről nem politikai kampányolásról van szó, hiszen az előadásaim látogatóinak részéről úgy gondolom, hogy nem végcél, hanem kiindulási pont, hogy a Jobbikra teszik az x-et. Ez nem is téma a beszélgetések során, hiszen ez annyira alapvető. Ezen túlmenően nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a nemzeti radikális oldalon már-már közhelyesnek számító tényeket skandáljuk, mert úgy gondolom, hogy azokba szellemileg is bele fogunk fásulni. Ezért van, hogy az én előadásaim egy kissé talán az átlagostól eltérő szemszögből próbálnak megpiszkálni hétköznapi dolgokat, melyek mellett szemrebbenés nélkül elsétálunk, pedig érdemes volna rájuk odafigyelni! Úgy gondolom, hogy az igazság karnyújtásnyira van tőlünk, de egy átlagos magyar manapság még annyit sem lát mint egy újszülött. Vagyis az orráig se, ahogy mondani szokás. Nem szeretném ragozni a halálra unott cafatokat, miszerint milyen csiklandós élmény, ahogy hazajövök egy előadásról, sok valóban tiszta tekintet és biztató mosoly elől, aztán elolvasom magamról, hogy micsoda náci-fasiszta-tömeggyilkos-oberstrumführer vagyok éppen valamelyik blogger tolla által. Nem téma ez, ahogy felénk mondják. Csináljuk, mert "nem lehet nem csinálni". A politika mocskos dolog bizony, ahogy sokan minősítik. A magamfajta nem is fog azon a harctéren küzdeni. Túl szűk az nekem, hogy így mondjam. Ezzel szemben a politika nem alapvetően mocskos. Talán fontos ezt megemlíteni! Csak annyira azzá vált, hogy néha reménytelennek tűnik megtisztítani. Nincs más esély mint, hogy mindenki tegyen a jövőért, hiszen itt állunk a teljes összeomlás kapujában. Mivel ismerjük mindannyian a történetet, a romantikus része igencsak pikáns, hiszen pár lépésnyire a teljes összeomlástól, egy reményteli jövő kacsint felénk. Nyilván fura a magamfajta számára, hogy mások miért nem hallják e hívó szót. Szegedi Csanád egy nagyon szép ajándékot adott nekem az utolsó előadáson, amiért nagyon hálás vagyok neki! Remélem, hogy a jövőben én is tudom viszonozni ezt az ajándékot! Még egyszer itt is szeretném megköszönni Szegedi Csanádnak a kevés "sokat" és remélem, hogy jutunk egyről a kettőre! A "többiekkel" vagyis veled kedves olvasó, remélem hamarosan találkozunk!

2009.12.16. 21:03