Ma este lesz az utolsó Suhancos koncert. Íme egy jó ismerősünk Birinyi Tamás története és egy barátom gondolata Balázs gondolataira:

"Az én Suhancos történetem

Birinyi Tamás vagyok, egy 22 éves kazincbarcikai srác. 2008 nyarán készítettem egy videót a Suhancos nevű formációval. Ez a videó a XV. Országos Diákfilmszemlén alkotói különdíjban részesült, majd a Salátamagazin oldalán és a YouTube-on is megjelent. Ott volt a nevem, ott volt a munkám, és nagyon sok embertől kaptam pozitív visszajelzést. Ez természetesen egy óriási dolog számomra. Többen is kérdezték, hogy, hogy is volt ez az egész, milyen volt a forgatás, stb... nos, ahogy említettem, számomra egy óriási dolog volt, de nem csak az, hogy felkerült a munkám valahova és ott a nevem, hanem az is, hogy ilyen embereket ismerhettem meg, akikre nyugodtan mondhatom, hogy életem meghatározó "pontjai" lettek.
Mivel FankaDeli a Salátán említette, hogy olvasói leveleket is szeretne megjelentetni a magazinon, úgy döntöttem, hogy egy ilyen olvasói levél formájában, kis élménybeszámoló jelleggel leírom az én Suhancos történetemet. Talán ez a történet egy képet adhat arról, hogy milyen emberekről is van szó. Persze sokaknak nem lesz túl nagy meglepetés, hiszen nem beszélhetünk szöges ellentétekről, viszont számomra is meglepő dolgokat tapasztaltam, természetesen pozitív irányban. Lehet, hogy ilyen dolgok, mint amiket most le fogok írni, több emberrel is megestek már, és meg fognak esni, amiben csak reménykedni tudok, de ilyen, mint ami velem történt, számomra meglepő és egyedi volt. Szóval, akit érdekel ez az egész, annak előre is köszönöm, hogy elolvassa. Nem lesz rövid, és talán túl részletesnek tűnhet, de ezek az apró részletek a történet szempontjából fontosak, illetve számomra fontosak, hiszen ha ezeket az apróságokat, kis szösszeneteket tudja az ember értékelni, akkor nagyon sok kellemes élményekben lehet része!

Középiskolás éveim alatt ismerkedtem meg a magyar hiphop zenével. Eleinte nagyon nem tetszett, lassú, bánatos, szürke valaminek tartottam. Láttam a tv-ben FankaDelit, akire annyit mondtam, hogy szánalmas kis hülyegyerek, Ecküre pedig szintén valami ilyesmi jelzőt használtam, hiszen a sok amerikai repp után nagyon nem tudtam azonosulni ezekkel a magyar ug srácokkal. Később viszont néhány szám mégis elnyerte a tetszésem, köztük FankaDeli "Veletek" című száma, majd a Hősöktől a "Mindörökké" is a fülembe mászott, majd jött McGőz is... elkezdtem utána járni az előadóknak, hogy ki kicsoda, ki hova tartozik, mit csinál, stb. És most itt tartok. Nagyjából képbe kerültem a dolgokkal, hallgatok bizonyos előadókat, és talán mondhatom, hogy sok variálás után letisztult, hogy kiket hallgatok szívesen. Utóbbi időben ennek a letisztulásnak legfőbb alapja az emberi értékek voltak, illetve, hogy akit hallgatok, emberileg is tisztelhető legyen.
Már talán elcsépelt lehet, hogy Fanka új projektje, a Suhancos, ha nem is egy fordulópont, de mindenképp egy meghatározó pont volt a magyar hiphop vonalában. Hallottam azt a Saláta adást, amelyikben Deniz és Szabó Balázs volt a vendég. Volt a fejemben egy kép Balázsról, és amikor megláttam a "Békét" című számhoz készült klipben, teljesen ledöbbentem, hogy az általam elképzelt Balázs megegyezik a valósággal. Érdekes érzés volt.
Majd megjelent az első Suhancos kislemez, melyet nem rendeltem meg. Nem titkolom, hogy valakitől mp3-ban lett meg, és több FankaDeli lemez is másolt formában került kezeimbe. Valahogy nem érdekelt ez a "nem másold" szöveg, nem éreztem súlyát, hiszen középiskolás éveim alatt csak szüleimre tudtam támaszkodni, nem volt zsebpénzem, nem volt mit összegyűjtenem, a reggeli kajapénz meg elment kajára... ezzel volt magyarázható, hogy nem vettem eredeti lemezt. Meg hát nem is rajongtam annyira az előadókért, hogy én ilyenre költsek. Így vélekedtem akkor...
Az elkövetkező időket nem nagyon kell magyaráznom, hogy mi történt a Suhancossal...

2007 augusztusában legjobb barátommal elutaztunk Szombathelyre, ahol minden nyáron megrendezésre kerül a Savaria Történelmi Karnevál. Előtte való napokban, hetekben mindenhol csupa pozitív véleményt olvastam az Üzenetrögzítő című lemezről, klipek is készültek és hát nekem is nagyon tetszettek azok a zenék, amiket hallottam róla. Ennek hatására a Savaria karneválra utazás előtti este felléptem a nightchild.hu-ra, hogy megrendeljem végre a lemezt. Viszont már este volt, inkább úgy döntöttem, hogy most még nem sietem el, majd valamelyik nap megrendelem. Másnap elmentünk erre a bizonyos karneválra. Óriási tömeg, hatalmas hangulat, én nagyon élveztem. Csupa korabeli ruhába öltözött ember, kézművesek, mutatványosok, fülbemászó népzenék... kellemes volt nagyon. Sétálgattunk a sok ember között, nézelődtünk és láttuk a távolban, hogy jönnek a gólyalábasok, már tőlük hangos az utca és ott magasodtak az ember fölött, akik óriási mosollyal tekintettek felfelé. Közelebb mentünk, és ők bele is kezdtek a rögtönzött műsorukba. Kb. 2 perc után kiszúuacute;rta a szemem, hogy ott valaki nagyon ismerős, és miután sikerült összerakni a fejemben, hogy Szabó Balázs színészi dolgokban is nyakig benne van, így egyből beugrott, hogy nagy valószínűséggel őt látom! Nem hittem a szememnek. Úgy bámultam Balázst, mint ha Vince Carter állna előttem, akinek zsákolásait és egyéb jeleneteit képkockáról képkockára elemeztem ki naponta 15 alkalommal. Nem tudom, mi hozta ki belőlem ezt az érzést, de nagyon fura volt, hogy a Suhancosnak csak pár zenéjét hallottam, és Balázs láttán majdnem kiugrottam a bőrömből. Hozzáteszem, még mindig nem voltam 100%osan biztos benne, hogy Ő volt. Csak azt hajtogattam magamban, hogy ilyen kicsi nem lehet a világ! De mégis... az előadásuk utána figyeltük, hogy hova mennek, nem messze volt az autójuk, ott lepihentek, vártunk egy picit, majd minden bátorságomat összeszedve, a többiek támogatásával odamerészkedtem és megkérdeztem, hogy ő Szabó Balázs-e, vagy sem?! Gondolon nem kell sokat agyalni, hogy mit is válaszolni! Rövid bemutatkozás után elmondtam, hogy mennyire szeretem a zenéjüket, és hogy épp előző este akartam rendelni lemezt, és, hogy most van-e nála, mert akkor vennék. Volt nála, melyet óriási meglepetésemre nekem adott ajándékba, kiegészítve a saját szóló lemezével. Nem hittem el, hogy velem ilyen történik. Nem győztem hálálkodni, és csak kapkodtam a szavakat, és még mindig azon agyaltam, hogy mennyire kicsi a világ... ráadásul Balázs egy sörözést kért a lemezekért cserébe. Kérdem én: létezik olyan, hogy egy gólyalábas társulat elutazik egy fesztiválra, jó messziről, játszanak x időt, jól kifáradnak, majd az egyikőjük a pihenésre szánható idejét egy olyan srácra és barátaira szánja, akiket akkor látott először? Szerintem nagyon ritka... szóval volt Balázséknak még egy előadásuk, és azt követően megvártuk őt, majd egy-két sör társaságban több mint 2 órát beszélgettünk. Eszméletlen érzés volt... ránk szánt ennyi időt, holott a társaival mehetett volna pihenni, vagy bármi mást csinálni. De ő velünk volt!

Eltelt több, mint egy fél év, és a főiskolán szóltak a tanárok, hogy kétévente szoktak rendezni egy elég komoly tanulmányi versenyt, melynek neve Országos Művészeti Diákköri Konferencia, mely csak egy ágazata az egésznek, tehát van tudományos, stb tagozat is. Szóval tudtuk, hogy lesz ez, mindenféle képzőművészeti "technikával" lehetett nevezni. Mivel én viszonylag sok videót készítettem már, és végzettségem is van, továbbá nagyon érdekel a filmezés, így számomra egyértelmű volt, hogy mozgóképpel fogok indulni. De, hogy mi legyen maga a film... gőzöm nem volt. Korábban készítettünk egy kísérleti filmet, melyet ebben az OMDK-s filmben szerettem volna kamatoztatni. Tehát a technikai koncepció meg volt, viszont, hogy milyen tartalommal fogom feltölteni, még nagyon kérdéses volt. Gyötrődtem is eleget, hogy ilyen lehetőség van előttünk, és én pont ekkor vallok kudarcot. Minden előadáson és szemináriumon ülve ezen a videón gondolkodtam. És valahogy eljutottam oda, hogy számomra mennyire fontos a zene. A zenéből eljutottam Szabó Balázsig, aki köztudottan elég sok hangszeren tud játszani. Na és akkor itt jutottam el arra a szintre, hogy a már meglévő koncepció és Balázs teljes mértékben összeillenek. Óriási öröm volt bennem, hogy végre megvan, hogy mit is szeretnék. Fel is kerestem Balázst, hogy emlékszik-e rám, és, hogy lenne ez a dolog, mit szól hozzá?! Örült neki, aminek én is örültem. Nos, minden jóban van valami rossz alapon nem minden stimmelt. Ez az OMDK dolog Budapesten a Képzőművészeti Egyetemen kerül majd megrendezésre, és kiderült, hogy minden egyes főiskolának és egyetemnek kell rendeznie egy külön versenyt, melyben leszűrik az úgymond legjobbakat. Nos, ez számomra pozitívan zajlott, mert nem arról volt szó, hogy beadod a munkád, és valakik eldöntik, hogy mi a helyzet. Mindenki előtt be kellett mutatni a munkád, beszélni róla, majd meg kellett védeni. És akkor az alapján eldöntik, hogy mehetsz-e tovább, vagy sem. Mozgóképpel ketten indultunk, Csoporttársam és én. Minden nagyképűség nélkül, de nem volt nehéz dolgom. A hölgyet érdekli a mozgókép, de kevésbé gyakorlott ilyen téren hozzám képest, amivel egyáltalán nem azt mondom, hogy én az vagyok, de kettőnk közül én többet foglalkozok ezzel az egésszel, és ahogy korábban már említettem, készítettem már pár videót. Hozzáteszem, sehol nem volt előírva, hogy kettőnk közül csak én juthatok tovább, ő is jöhetett volna, de nem engedték.
Visszatérve ennek a szösszenetnek az elejére... volt ez a kis megmérettetés, melyre mondhatjuk úgy is, hogy már vinni kellett a munkát, bár szóltak a tanárok, hogy nem az a lényeg, hogy már vigyük a kész munkát, és utána majd ülünk a seggünkön fél évig, hanem annyi, hogy lássák, hogy mit szeretnénk, lássanak valamit a munkából. Gyorsan elkezdtünk egyeztetni Balázzsal, hogy mikor is forgassunk, hiszen kell már a videó. Balázsról biztos sokan tudják, hogy zenei és színészi munkái miatt járja az országot, tennivalói és munkái napról napra változnak, így nagyon nehéz vele egyeztetni ilyen szempontból. És hát sajnos nem is sikerült. Nekem viszont kellett készíteni valamit. A kollégiumban két srác és egy hölgy együtt zenéltek, mondhatjuk, hogy egy zenekart, együttest alkottak. Nagyon kellemes, folkos, jazz-es zenét játszottak... ami nekem nagyon tetszett, hiszen nagyon érződött rajtuk az eredetiség, az, hogy szeretik egymást, és szeretik a zenélést, és örömmel tették azt. Na szóval megkérdeztem őket, hogy benne lennének-e egy ilyenben, hogy ideiglenes jelleggel leforgatnánk ezt a videót. Tetszett nekik az ötlet. Sok kavarás után végre eljutottunk a forgatásig, meg is csináltuk, ami akartunk, majd a vágásnál döbbentem le, hogy mennyire nem stimmel mind az amit elterveztem. Mondhatom, hogy egy nagy kalap szar lett ahhoz képest, amit szerettem volna. De hát kellett valami videó, így hét beadtam, és eljött a nap, amikor meg kellett védeni. És sikerült... tovább jutottam, az előzőekben említett hölggyel szemben. De nem is vele akartam versenyezni, hogy én jussak tovább, ő meg nem. Csoporttársam, semmi bajom vele, örültem volna, ha ketten jutunk tovább. Maga a pesti döntő csak egy fél évre rá került megrendezésre. Tehát volt időm elkészíteni a végleges verziót. Mivel nem akartam halogatni ezt az egészet, neki is láttam az ötletelésnek. Sok tapasztalatot szereztem az első próba verzió forgatása és vágása kapcsán, így volt kiindulási alapom.

Még nyár előtti utazások kapcsán az alap koncepció szerint csak Balázs szerepelt volna a videóban. Később viszont eszembe jutott egy olyan fordulat, melybe FankaDeli beleillett és így kitaláltam, hogy akkor ez egy Suhancos videó lesz. Persze most gondolhatjátok, hogy amolyan marketing fogás jelleggel terveztem bele Ferit, és néha még én is azt hittem magamról, hogy ezt csak azért tervezem így, hogy FankaDelivel dolgozhassak, vagy, hogy majd Ferinek köszönhetően jobbra értékelik majd a videót. Pedig ki tudja, lehet, hogy ott a nagy fejesek nem is ismerik Ferit, de lehet, hogy mégis, nem tudom. Viszont sok gondolkodás után, rájöttem, hogy abszolút nem ilyenről van szó. Egyszerűen Fanka jelenléte a videóban csak erősíti azt a gondolatmenetet, amit kitaláltam. Mondhatom úgy is, hogy épp ő az aki kiegészíti ezt az egészet. Vele lesz teljes a kép. Későbbi agyalások alkalmával pedig összeállta a kép a fejemben, hogy végül is a még jóval korábban kitalált koncepció a Suhancosról szól! És ez minden előretervezés nélkül jött...

Eljött a nyár, és az addig megtett nem kevés kilóméternyi utazás alatt ugyancsak nem keveset hallgattam a Balázstól kapott Suhancos lemezt. Sokat variáltam, hogy hogyan is legyen ez a videó, majd kezdett letisztázódni. Írtam levelet Ferinek, majd telefonon beszéltünk, hogy miről is van szó. Mentek az egyeztetések a technikai dolgokat és a szabadidőket illetően és végül meglett a dátum, ami mindenkinek jó volt. Azt hiszem a forgatás előtti napon írtam meg a forgatókönyvet, a részleteset pedig Kecskemét felé a buszon. Megérkeztem, és Balázs, és kedvese vártak a buszvégállomáson. Elmentünk hozzájuk, lepakoltam, átbeszéltük a dolgokat, hogy mit hogyan, majd irány Ferihez a hangszerekért. Kíváncsi voltam milyen lesz FankaDelivel találkozni. És a legfurcsább, hogy még nem voltam FankaDeli fellépésen, de első találkozásunk alkalmával már vele forgatok! Érdekes érzés volt. Megérkeztünk hozzá, ő pedig furán nézett. És talán mondhatom, hogy egy kicsit csalódott lettem az elő pár szó után. Sajnos nem tudtam állványt vinni, és Feri kérdezte, hogy eljöttél állvány nélkül? mondtam, hogy igen, és ő valami olyasmit szólt, hogy "ennyi eszed van", vagy valami ilyesmi. Nem merem biztosra mondani, hogy ezeket a szavakat használta, de a lényegi része ez volt. Előre is elnézést! Bementünk, összeszedtük a hangszereket, én csak nézelődtem körbe, milyen is Feri lakhelye. Még mindig ezerrel dobogott a szívem, hogy számomra nem akárkinél vagyok, hírtelen belecsöppentem a dolgok közepébe, és ez valami óriás dolog volt. Szerintem. Elvittük a hangszereket, majd Balázzsal és Évivel elmentünk ebédelni, közben persze kis városnézés, sétálgatás, beszélgetés, belőlem meg csak folytak a kérdések. Balázs mondta, hogy szeretne bemenni az egyik hangszerboltba, ahova szokott járni, de csak 10 percre. Szóval bementünk és kb. 1óra múlva jöttünk ki. Csak megerősödött benne, az, mi szerint Balázsból árad a zene, és mindene a zene, ugyanis olyan csodálattal nézte a hangszereket, mint a kisgyerek a játékokat, vagy a vasútmodelleket. Én nem értek a hangszerekhez, de egyáltalán nem untam magam, sőt... élvezettel néztem, hogy Balázs milyen szenvedélynek él. Csodálatos volt.

Jah, kifelejtettem egy apróságot: a videó helyszínét tekintve mondtam Balázsnak, hogy semleges hely lenne a legjobb, fekete háttér, stb., tehát egy színházi színpad lenne a legjobb. Mondta, hogy megpróbálja elintézni az egyik színházat, majd később szólt, hogy nem fog menni, mert valami miatt nem lehet bemenni. Abba maradtunk, hogy nincs helyszín még, majd kitalálunk valamit. És akkor, amikor leérkeztem, azzal fogadott, hogy mégis be tudunk menni. Majd kiderült, hogy a forgatás miatt több emberrel lett lezsírozva ez az egész, tehát mint a filmekben, titokban tudtunk csak forgatni. Eszméletlen volt, hogy mindezt miattam... volt egy hatalmas színpadunk, egy srác, aki a fényeket kezelte, belőttük pöpecre a világítást, minden a helyén volt, majd elkezdtük a forgatást. Mivel Ferit nem akartuk feltartani sokáig, így vele kezdtük, vele nem kellett sokat forgatni. Viszont nagyon fáradtnak tűnt, Balázs szavaival élve inkább nyűgös. És a forgatás elején egy kis rögtönzött résznél én nem kapcsoltam és kikapcsoltam akkor a kamerát, amikor jó lett volna, ha nem kapcsolom ki, hogy baki szerű jelenetnek meg legyen... Feri kérdezte, hogy felvettem-e, én mondtam, hogy nem, Feri pedig annyit mondott, hogy "téged se az eszedért szeretnek!". Ami megmondom őszintén szintén nem esett jól teljes mértékben, de próbáltam nem negatívan felfogni, és utólag rájöttem, hogy ezt nem feltétlenül kell sértésnek venni, hiszen valóban én "hibáztam", és inkább poénnak kellene tekintenem. Na mindegy... később még beszélgettünk picit és akkor már sokkal pozitívabb érzéseim voltak Ferit illetően. És akkor onnantól kezdve Balázzsal nekiláttunk a munkának. Ez volt délután 6 óra körül. Nekem voltak előre megírt elképzeléseim, meg ugye a másodpercre lebontott forgatókönyv, viszont Balázs színészi munkásságának köszönhetően nem kevés ötlettel látott el és sok dolgot tudtunk közösen kitalálni, amikkel fel lehet dobni a filmet. Amitől pedig a legjobban féltem, hogy nehogy megunja Balázs, nehogy türelmetlen legyen, mert akkor én is feszülten érezném magam, és az nagyon nem tenne jót a videónak, csak kapkodás lenne. Viszont erről még korábban a kocsiban beszélgettünk és megnyugtatott Balázs, hogy ne gondoljak ilyenre, mert ő maximálisan hozzá van szokva az ilyenhez, mármint, hogy valamit többször kell felvenni, vagy ilyesmi. És ez teljes mértékben beigazolódott a forgatáson. Az utolsó snittekig nem érződött rajta, hogy valamit unna, vagy elege lenne belőle. Teljes odaadással játszott a kamera előtt és bennem se volt semmilyen feszültség, vagy nyugtalanság. Minden stimmelt. Este 10-re el is készültünk az összes jelenettel. Hazafelé még bevágtunk egy-két sört, ott is jókat beszélgettünk minden féle dolgokról, majd náluk még Évi készített nekünk egy nagyon finom rántottát. Ja igen, Éviről kis beszélgetés után kiderült, hogy a mostani csoporttársammal járt egy osztályba, tehát vele kapcsolatban is elmondhattam, hogy picit azért valóban kicsi a világ. Na de ez csak egy apróság. Hatalmas alvás után másnap mindenféle sietség nélkül felültem a buszra és hazaindultam.

Megint csak azt tudom mondani, hogy hihetetlen érzés volt bennem. Olyan élményekkel lettem gazdagabb, hogy el se hittem. Ennyire jó élményem úgymond ismeretlen emberekkel kapcsolatban nem igazán volt addig. Ennyire kellemes és nyugodt hangulatom nem tudom mikor volt. Egy ilyen forgatás után azért nem kis para van az emberben, hogy minden stimmeljen, vagy ilyesmi... bennem semmi ilyen nem volt. Annyira nyugodt voltam a felvételeket illetően, hogy semmi olyan nem jutott eszembe, hogy valami nem lesz jó, vagy ilyesmi. Egyedül olyan dolgok jutottak eszembe, hogy valami buszbaleset miatt nem jutok haza, vagy ellopják a kamerát, vagy valami banális hülyeség. Hazaértem, meg voltak a felvételek, semmi gond nem volt, és neki láttam a vágásnak. Na most nem kezdem részletezni, hogy milyen volt a vágás.... kész lett az a lényeg. Annyit azért elmondok, hogy miközben vágtam, hallottam a Diákfilmszemléről, és kitaláltam, hogy ha már ez úgy is kész lesz, akkor benevezem arra is a videót. Meg is léptem a dolgot...
Nyár végén elmentem a diákfilmszemlére, melyen alkotói különdíjat nyertem vele. Nem hittem el, de nyertem vele... nem is részletezem tovább a dolgot...
Ahogy a bevezetőben is írtam, a videó megjelent a Salátán, és elég sok gratulációt kaptam, melyeknek el se lehet mondani, hogy mennyire örültem. Majd Győrben sor került életem első Suhancos koncertjére is, ahol a zenekar "fejesével", Boros Bencével sikerült találkoznom és háláját fejezte ki a videót illetően. És persze Balázzsal és Ferivel is elég sokat sikerült beszélgetni a koncert után. Az is, hogy hallgatod valakinek a zenéjét, utána pedig velük beszélgetsz és nem úgy, mint előadó és a rajongója, hanem mint ember az emberrel... hihetetlen. Nem sztárok ként viselkednek, de valahol én mégis úgy érzem, hogy ők a szememben olyan szintet ütnek meg, hogy akár sztárnak is mondhatnám őket, mégis emberi módon beszélgettünk...és ettől volt kellemes érzés! Tehát ez ilyen kettős dolog. Később valamikor Pécsett volt egy másik Suhancos koncert, ami szintén életem egyik legjobb estéje volt. Ott szintén volt lehetőség beszélgetni Feriékkel, és a zenekar többi tagjával is. Esztétikából a témakörök egyike az élmény fogalma volt, melyek tudatában picit másképp tekintek bizonyos dolgokra, hogy mit is kell tudni értékelni a hétköznapokban. Ez a koncert élmény volt a javából!

Ekkor már meg tudtam a tanáromtól, hogy mivel a videóval nyertem a diákfilmszemlén, ezért az OMDK-n, már nem pályázhatok ugyanezzel. Tehát újra kell forgatni az egészet, vagy újravágni... de annak nem sok értelme lett volna, hiszen azokból a nyersanyagokból azt hoztam össze, másba belefogni erőlködés lett volna. Szóval újraforgatás mellett döntöttünk Balázzsal. Telt az idő, és lassan neki kellett állni a forgatásnak, hogy készen legyen a pesti döntőre... Balázzsal szintén nehéz volt egyeztetni, totál be volt táblázva, és mivel a zene, amire forgattunk volna az új lemezről lett kiválasztva, így várnom kellett a megjelenésig, hiszen csak olyan zenével tudok tervezni, amit hallottam már... és hát azt se kevés ideig kell hallanom, hogy kialakuljon a forgatókönyv a fejemben.... nagy nehezen meglett, de forgatási időpont még nem volt... a leadási határidő előtti héten végül mégis össze tudtunk hozni egy napot, amikor lehet dolgozni. Reggel kaptam az sms-t Balázst, hogy okés az a nap... gyorsan kipattantam az ágyból, lestem a menetrendet, és irány Kaposvárról Kecskemét. Még indulás előtt szóltam Ferinek, hogy most indulok, ma forgatás: ő pedig írta, hogy nagyon jó, mert ő meg betegen fekszik az ágyban, ki se tud kelni. Kettős érzés volt bennem, hiszen az utolsó lehetőség volt az a nap, hogy ebből a videóból legyen valami, de az egyik főszereplő nem tud jönni. Agyaltam, hogy akkor most hagyjam ki a videóból? De azt már nem lehetett, hiszen be volt regisztrálva a munka, a rezümé is el volt küldve, amiben név szerint benne szerepelnek mindketten. Viszont egy ember egészségi állapotával nem lehet viccelni, tehát nem szóltam egy rossz szót se és nem is követelőztem, hogy de fel kell venni... Abba maradtunk, hogy Balázs részét leforgatjuk aznap, Feri miatt pedig majd valamelyik nap felutazom még egyszer, mást nem tudtam kitalálni. Nagy nehezen odaértem, szinte az állomásról rohantunk a színházba. Mivel Balázsnak előtte való este ott premiere volt, így díszletek voltak a színpadon, melyeket nem nagyon lehetett mozgatni, így csak a színpad szélén tudtunk forgatni. Fénypultos férfi nem volt, tehát csak a munkafényt tudtuk használni, szerencsére az is elég volt. Itt már éreztem, hogy az előző tökéletes forgatáshoz képest most sokkal nehezebb dolgunk lesz. Közben agyaltunk, hogy Feri részével mi legyen, mert ha máskor forgatjuk, nem biztos, hogy minden lehetőség adott lesz, gondolok itt magára a színházra. Balázs felhívta Ferit, hogy hogy van egészségügyileg, és mondta, hogy már jobban.. valami szikra megindult bennem, majd később szólt Feri, hogy holnap forgathatunk. És itt megint felteszem a kérdést: hányan csinálnák ezt meg, hogy betegen bevállalnak egy ilyen forgatást? Alapvetően nem meg erőltető ez a forgatás, viszont egy ágyhoz kötött embernek, aki beszélni se nagyon tudott, nem kis munka... de Feri értem bevállalta és ezt ezúton is nagyon köszönöm neki! Leforgattuk Balázs részét, majd a forgatás után még egy szülinapi "party-ra" is meg volt Balázs hívva, ahova én is elmehettem. Senkiről se tudtam, hogy kicsoda, és ez kölcsönös volt. De ott voltam, és Balázs szülinapi köszöntős énekei, versei, meséi olyan érdekesek voltak számomra, hogy én jobban örültem neki, mint a szülinapos. Óriási volt. Másnap Balázs és Évi rohantak Szegedre, én meg Kecskemét főterén vártam Feri hívását. Egy kajáldban töltöttem kb. 5 órát, mivel kint esett az eső, bent meg kellemes meleg volt, ettem, ittam, várakoztam, eltelt az idő. Majd eljött a találka ideje, bementünk a színházba és kb. 30 perc alatt Feri részével is végeztünk. Közben persze jókat nevettünk. Aznap már nem tudtam volna visszajutni Kaposvárra, így Balázsra és Ferire voltam utalva. Feri hazament, mert dolga volt, én meg elmentem nézelődni. Este ismét találkoztunk, és meglepetésemre, egy Suhancos próbára mentünk. Azon a héten volt az első lemezbemutató, tehát aktuális volt a próba. Kicsit ismét olyan érzésem volt, hogy ilyen nem létezik… nagyon nagy élmény volt ott ülni a srácok között, teljesen normálisak voltak, semmi felsőbbrendűség nem érződött rajtuk, mindenki nagyon rendes volt és persze a poénok sem maradtak el. A próba elkezdődött én meg csak ültem, és gyönyörködve hallgattam az élő zenét, ami még egy kanapén ülve is óriási volt. Aki volt már Suhancos koncerten az tudja, hogy még a kisebb-nagyobb bakik is adnak egy pozitív töltetet az egésznek. És most a próbán is azt éreztem, hogy hiába kezdik újra a számot, mert valami nem stimmelt, vagy rontás volt, mégis még az a kellemes érzés volt bennem, és még azt is rá tudtam volna mondani, hogy „nekem így is tetszett!”. Feri pedig nem tudta a szövegek nagy részét, és mivel én a kecskeméti „kirándulásom” előtt kb. szarrá hallgattam az új albumot, én mondhatni jobban képben volt a szövegeket illetően, mint Feri, úgyhogy néha kisegítettem. Persze ez sem vont le a dolgok értékéből, sőt én nagyon is élveztem. Persze hozzá kell tenni, hogy Feri nem a lustasága és a hanyagsága miatt nem tudta a szövegeket, de aki látta volna azokban a napokban, az csodálkozott volna, hogy egyáltalán beszélni tud. Betegség, fáradtság, minden egyben volt!

Másnap kicsit rohanva, de elértem a vonatot, és irány vissza Kaposvár. Egy hetem volt arra, hogy megvágjam a videót, ami nagy nehezen, de végül sikerült, le is lett adva. Elérkezett a az OMDK megmérettetés. Nos, az első Suhancos videómra, valamint így utólag erre is sokan mondták, hogy mennyire jó, meg tetszik, meg profi, stb., amiknek és nagyon örültem, és mai napig szinte minden egyes hozzászól&aaacute;s a fejemben van, mert sokat jelentenek. Viszont ezen az OMDK-n jöttem rá, hogy hiába kapok sok-sok gratulációt, attól még nem lépek előrébb. Még egyszer mondom, nagyon jól esik, viszont itt jön elő, ami a repp szakmában is téma volt, hogy a kezdő előadók, ne csak a haverjuknak mutassák, hanem a szakma elismert arcai is szóljanak. Szóval ott voltam. Rajtam kívül 14 versenyző volt különböző egyetemekről, főiskolákról. Mint, ahogy a diák filmszemlén, itt is kíváncsi voltam, hogy hol is tartok másokhoz képest. Persze mindig igyekszem fejben tartani, hogy nem ettől kell függni, mert szerintem a legeredményesebben akkor tud kibontakozni egy alkotó (nem szeretem használni ezt a szót magamra, sőt…), ha nem figyel másokra. Nem az hajtja, hogy meg kell felelnie, nem az hajtja, hogy jobb legyen a másiknál, hanem, hogy amit alkot, az teljes mértékben a sajátja legyen, belőle jöjjön és ne mások ráhatásával. Persze, mint ahogy a képzőművészet többi ágában, és minden másban is, fontos, hogy képben legyen az ember, de ügyelni kell arra, hogy magunk maradjunk a belsőnket illetően. Amit FankaDeli mondott, nagyon megragadt bennem, mégpedig, hogy a művészetet nem lehet versenyeztetni. Most nem kívánok ebbe belemenni, de amikor a díjátadón ünnepségen voltunk, ez járt végig a fejemben. Visszatérve, tehát kíváncsian vártam, hogy milyen munkákat hoztak a többiek. Nem az én tisztem, hogy most véleményezzem őket, aki látta, el tudja dönteni, hogy szerinte milyenek voltak. A lényeg, hogy leadták a filmet, kiálltam és elmondta a mondandóm, hogy miért, hogy, milyen alapon, miért ez, stb. Ekkor jött a zsűri. És itt vissza is kanyarodnék az előbb félbehagyott mondókámhoz, mégpedig, hogy rendben van, hogy sokaknak tetszik ez a videó és fontos is számomra, de amikor három médiaművész nézi meg a munkát akkor kicsit érdekesebb a helyzet. Sok negatív véleményt kaptam. Most persze lehet gondolni, hogy biztos szarul esett, stb, de nem. Úgy fogtam fel, hogy végre olyan véleményeket kapok, melyekből tudok tovább lépni. Semmi sértődöttség nem volt bennem, mert tudtam, hogy hozzáértő emberek. És valóban olyan dolgokat mondtak, melyeknél szinte fogtam a fejem, hogy basszus tényleg, erre figyelhettem volna. És ennek örültem nagyon. Mert akik eddig látták, meg akik most is látják, kevés hibát láttak benne, mert, hogy kevésbé értenek hozzá. Én pedig azért követtem el ezeket a hibákat, mert még nem vagyok olyan szinten, hogy ezek nekem is szemet szúrjanak. És itt nem olyan hibákról van szó, hogy nem ütemre van vágva valami, meg bemozdult a kamera, hanem, hogy pl. a film hangulatához nem illik a fehér fal, stb. (más munkájának bírálásából vettem példát). Persze voltak olyan hibák, amiket már a film leadása után észrevettem, hogy ezt itt és ott máshogy kellett volna. A zsűri nem kímélt senkit, és biztos volt, aki nagyon rosszul viselte, hogy beleszólnak a munkájába, de szerintem ha nem kapunk ilyeneket, akár repp szakmáról van szó, akár művészetekről, akkor szinte egész életünkben csak egy helyben kaparjuk magunk alatt a sarat. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz onnan kimászni.

Na ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon köszönöm a két Suhancos videóra írt véleményeket, jó érzés volt őket olvasni. De Ti is látjátok most már, hogy sajnos bármilyen alkotómunkáról legyen szó, fontos, hogy ne csak a haverok nézzék és ne csak az ő véleményükre támaszkodjunk.

Így a végére még mindig kettős bennem az érzés, hogy érdemes volt-e megírni ezt a hosszú szöveget. És az is kérdéses számomra, hogy jó-e, hogy ennyire részletesen leírtam mindent, vagy jobb lett volna csak nagyvonalakban. Ezt majd mindenki eldönti magának. Azt szerettem volna, hogy páran, akik még nem ismerik a Suhancos csapatot, képet kapjanak arról, hogy milyen jó emberek ők. És hiába jöttem én a semmiből egy hülye kis kéréssel, mégis fontosnak tartották, teljesen pozitívan álltak a dolgokhoz, nem is dolgokat tettek meg értem és nem kis dolgokat köszönhetek meg nekik. És itt nem pénzről és ilyen tárgyi dolgokról van szó, mert itt Feriéknek azon kívül, hogy lett ez a két videó, semmi hasznuk nem volt ebből. Csak nekem volt hasznom, mégpedig, hogy a szakmai dolgokat nézve óriási előrelépéseket tudtam tenni, de ami a legfontosabb a mai világban, hogy Szabó Balázs és Kőházy Ferenc adott nekem olyan élményt, melyet soha nem fogok elfelejteni. És nem a plázák, nem a tv, nem a mozik, nem az internet, hanem igazi emberek. Egymástól kellene ilyen élményeket kapnunk, ezért becsülöm meg én is a Suhancossal töltött időt!

Köszönöm!"

Csabi187 írta a Salátamagazin fórumán:

""Azt szeretném kifejezni ezzel, hogy szerintem a művészet mindenkori feladata az utaztatás, a szembesítés önmagunkkal, a világgal, az álmodoztatás, stb. ... Nem hiszem, hogy a művészetnek vagy a művésznek joga politizálni, bevásárolni, korán kelni...örök érvényű kupac a földön."

Feltételezve, hogy Balázs szemét nem Feri állandó bevásárlásai szúrták szeretném megkérdezni, hogy az önmagunkkal való szembesítésbe ezek szerint mégsem fér bele az -amit Feri rendszeresen a tükörbe való belenézésként aposztrofál-, hogy észrevegyük mai világunkban az ÉLETellenes mechanizmusokat amiket ránk erőltettek, és javarészt eszerint élünk? Az ehhez kapcsolódó hazugságokat amikkel manipulálnak? Feri "politizálása" az én nézőpontomból pont erről szól...
Pusztán a színtiszta kíváncsiság és értetlenség íratja velem e kérdéseket, és tényleg nem a számonkérés vagy ilyesmi. Hátha okosabb lehetnék egy erre kapott válaszból (amire nem látok sok esélyt sajnos közvetlenül a kompetenstől)"

2009.10.23. 12:42