Mivel a barikád magazinokat "elkapkodták", itt közre adom a velem készült interjút azok számára akik lemaradtak róla...

 Mi a fogadtatása a legújabb lemezednek, az Ördög hozott... ...Isten vihetnek? 

Egy ilyen kérdésre mindig nagyon nehéz válaszolni, hiszen egy lemezt egyénileg helyezünk el magunkban. Van akinek egy album a kedvence, de a testvére, vagy a szomszédja számára jóformán "semmit" nem jelent. Persze az ember próbál magában egy átlagot húzni, hiszen így vagy úgy, de "el kell" dönteni magam számára is, hogy sikeres e a "produkció". Negatív azaz bántó vagy lefitymáló visszacsatolást még nem hallottam, csupán olyan hang volt egy-kettő, aki a Magyar Földre albumról "megszokott" dalokat hiányolja. Erre persze csak annyit tudok mondani, hogy azokat a dalokat már ott elreppeltem, nem vonhatok belőlük klónokat, főleg úgy nem, hogy úgy érzem már jóval fenntebbről látom az eseményeket. Köztük saját magam is.  
 
A Petőfi rádión az egyik legtöbbet játszott szám a te szerzeményed. Meglepett, hogy hazafias művészként a Máshogy lesz holnaptól-t ennyire játsszák?
 
Egy kicsit meglepett, pedig nem kellett volna, hiszen miért ne történhetne valami ehhez hasonló előre mutató dolog, akár még manapság is!? Persze egy fecske nem csinál nyarat, úgyhogy egyelőre ez csupán egy tény, hogy van egy szem dal, amit egy szem rádió játszik. Hogy a mérleg nyelve ezek után képes lesz és ha igen, akkor milyen sebességgel és milyen mértékű kilengéssel elmozdulni, az már teljesen más kérdés, bár ezek után én magam is úgy állok hozzá, hogy miért ne...
 
Hogy vélekednek mostanában a hazai liberális hiphop színtéren arról, hogy a nemzeti táborba tartozol? Megnyugodtak már, átment végre a mondanivaló?
 
Úgy érzem, hogy sem hiphop színtér nem létezik, sem nemzeti tábor. Ha bármelyik fogalom létezne a valóságban, akkor olyan embereket láthatnánk akik legalább nagyjából egy irányba mennek, legalább nagyjából hasonlóan gondolkodnak, és legalább egy minimálisan tisztelik egymást. Ezt egyik említett "fantom-fogalom" mögött meghúzódó társadalmi halmazról sem tudom sajnos elmondani az én tapasztalatom alapján. De, hogy mégis válaszoljak paradox módon a kérdésre! A gyakorlati életben semmi kapcsolatom nincs a "hiphop élettel". Figyelemmel kísérem az új dalokat és videóklippeket, de rendezvényeken évek óta nem jártam. Viszont rengeteg srác és lány elkezdett azokról a rendezvényekről járni FankaDeli koncertre, ami úgy gondolom valami olyasmi, amit igazából szeretnék. Szóval nem panaszkodhatom, bár az ütem nem túl gyors, de előre mutató változást látok! 
 
Internetes írásaidban említetted, hogy sok mindent átgondoltál a nemzeti táborral, az egyénnel és az "élettel" kapcsolatban. Ez minek köszönhető, és hogy tartod ma a dolgokat?
 
Ahogy az imént mondtam, még senki nem tudta számomra definiálni, hogy mit jelent a hazafiság, a nemzeti érzelem, vagy éppen a nemzeti tábor. Szerintem ez a nagy homály társadalmunk ébredésének az igazi rákfenéje, amit saját magunknak okozunk napról napra, hiszen ezen fogalmak alatt, mindenki teljesen mást ért és hirdet! Arról nem beszélve, hogy "jó magyarosan" a legtöbben alaphelyzetben mindenféle szemrebbenés nélkül ki is sajátítják maguknak e fogalmakat, hogy ezt bizony ők képviselik. Mondjuk ők a hazafiak! Pedig én vagy a szomszédom, teljesen mást gondolunk a hazafiságról... Szóval ez egy olyan katyvasz, és annyira le lettek járatva e szavak, mint sok társuk, az elmúlt 20 évben, hogy nem igazán látom a fényt az alagút végén. Annyi előadás volt már, annyi cikk, annyi észosztás, annyi dokumentumfilm, de valahogy az önkritikával nagyon csínyján bánunk. Ez nem tudom miért van így, de a saját portámon én megpróbálom ezt a "sportágat" napról napra művelni, mert csak ebben látom a fejlődés kulcsát. A kérdésből fakadó többi gondolatot ide képtelenség leírni, mert akkor abból legalább egy két kötetes könyv születne, de dióhéjban talán annyit mondhatok, hogy alapvetően a külső tényezőket és népünk ébredésének kulcsát ugyanúgy látom mint 3-4 éve, viszont a belső tényezőket és az embereket teljesen máshogy látom. Úgymond többet csalódtam és "több pofont" kaptam mint a "liberális repper" körökben. Sajnos ez a helyzet. Egy nép amely 1000 éve kiherélésre ítéltetett talán nem is állhatna máshogy annyi nyomorúság után. Úgyhogy a magam részéről ezt is kizárólag tapasztalásként próbálom megélni. Csalódtam a legtöbb emberben, de képtelen vagyok haragudni rájuk, hiszen tisztán látom a motivációt és azt, hogy miért járnak azon az úton amin. A saját útjáról pedig letéríteni senkit nem tudok, és nem is szeretnék, maximum bemutatót tarthatok az én utamból, hátha másnak is megtetszik.
 
Szabó Balázzsal, az egykori Suhancos-béli zenésztársaddal és barátoddal várható-e még közös produkció a közeljövőben?
 
A közeljövőben nem sok esélyt látok rá, a távoló jövővel kapcsolatban pedig a "soha ne mond, hogy soha" elvét követem.
 
Tavaly május 21-én megszületett első gyermeked, Kőházy Zente. Milyen az apaszerep, illetve tervezitek-e már a következő csemetét?
 
Az apaszerep szó rám nem igazán illik, persze ezt csak az látja, aki lát engem Zentével. Természetesen terelgetni és óvni kell, de alapvetően barátilag közelítek hozzá. Oly sok száz éve teszi tönkre az előző generáció a felnövekvők életét, amelyet majd a felnővő generáció tovább ad saját sarjainak, hogy én ezzel a magam részéről, ha csak a kis mikrokozmoszomban is, de szakítanak szeretnék. A porosz módszer a második világháború után úgymond elbukott, vagyis inkább eltakarították, de a lényegen nem változtat. Eltűnt. Most a véktelen szabadosság világát éljük, csordultig segg hülye és szemtelen, erőszakos gyerekekkel és szülőkkel. Ezt is valahogy el kell tűntetni, és úgy gondolom valahol a kettő között lesz a megoldás. A gyermekek szabadnak kell, hogy érezzék magukat, hiszen ősi népünk ezért volt olyan amilyen, mert valódi szabadságban nőhettek fel a gyermekek, viszont e szabadság mentén nagyon emberi módon lett felépítve a számukra láthatatlan kerítés, amelytől nem érezték szárnyaikat letörve. Ez persze túlságosan irodalmian hangzik, főleg a mai világban, hiszen olyan sok generáció megy a levesbe, hogy jelenleg a kemény testi fenyítésen kívül más megoldást nem nagyon látok, mindaddíg amíg ki nem tisztul a levegő. Később természetesen teljesen irányt kellene váltani, de a helyzet jelenleg annyira kemény, hogy szavakat sem találok rá. Zentén látom, hogy nehéz megtanítani a "nemet" egy gyermek számára, de ha elmagyarázod neki, hogy mi miért van úgy, akkor ő maga fogja neked mondani, hogy "nem"! Erre a vonalra kéne már rátalálnunk "újra". A többi babánk a jövő homályában létezik, úgyhogy erről még semmit nem tudok mondani, de a szándékon nem fog múlni!
 
 
2011.09.24.